Teamcoach-csá válni: mi kell még hozzá? – 2.
A sorozat előző részében elkezdtük megvizsgálni, mi mindenre kell ráerősítenie annak, aki egyéni coachként úgy dönt elindul a teamcoachcsá válás útján. Merthogy annyira nem magától értetődő, hogy aki egyéneket tud coacholni, az teameket is. Sőt … Éppen ellenkezőleg! Jöjjön még 4 terület, amire nagyon is rá kell gyúrjon, aki teamcoach szeretne lenni.
A teamcoachra nehezedő nyomás – és ezzel való bánás
A teamcoaching folyamat maga egy projekciós tér, ahová a résztvevők bármit kivetíthetnek, a teamcoachok személye pedig projekciós felület. Sok olyan érzést, indulatot megkapnak, amit nem feltétlen őket illeti, de jön, és állniuk kell a sarat. A szervezettel, a nagyfőnökkel, az anyavállalat kapcsolatos rossz érzések pillanatok alatt a teamcoachokra tudnak vetülni. Azon túl, hogy el kell bírjunk a nyomással, tudunk is kell dolgozni mindazzal, amivel akkor ott a folyamat során szembe találjuk magunkat. Hisz nem véletlen vetül az ránk: az adott érzéssel, a rendszernek az adott szereplőjével dolga van a csapatnak.
Egy felsővezetői teamet coacholva figyelmes lettünk teamcoach párommal egy jelenségre. Elég fontosnak tűnt ahhoz, hogy visszajelezzük a csapatnak.
A csapat elképesztően dühös lett ránk. Valami olyanra mutattunk rá, amit – mint később kiderült – már többször megkaptak egy „felettes szervtől”. A csapat és e között az apparátus között nagyon erős ellentét állt fenn. Mivel a csapat függőségi viszonyban volt a „felettes szervtől” nem adhatták ki az irányukba a dühüket. Amikor ugyanazt a visszajelzést kapták tőlünk, mint a „szervtől”, mindaz a negatív érzés, amit nem tudtak velük szemben megélni, ránk vetült.
Fontos momentum volt, mert egyrészt rámutatott arra, hogy mennyi feldolgozatlan érzelem van a csapatban, másrészt felhívta a figyelmünket arra, hogy a csapat, és a csapat tágabb rendszerének egy eleme közötti viszonnyal érdemes foglalkozunk.
Bizonytalanságtűrés és stabilitás
A teamcoaching egy kiszámíthatatlan, bejósolhatatlan műfaj. A káosz pillanatai nagyon könnyen eluralkodhatnak. Egy dologban bízhatunk: a kompetenciáinkban, és hogy azok működtetésével meg fogjuk tudni oldani, akármi is jön. És abban a tudásban, hogy a káosz pillanatai a csapat fejlődésének integráns részei. Ahogyan az egyéni coachingban barátságot kell kötnünk a nem-tudással, úgy kell a teamcoachingban megbarátkoznunk a kiszámíthatatlannal.
Egy felsővezetői teammel dolgoztunk. Elkezdtek a tagok összeszólalkozni. Akivel dolgoztam, alaptermészetét tekintve nagyon harmonizáló alkat, le akarta állítani. Kértem, hogy várjunk még egy kicsit. Ha hagyjuk még kibontakozni a helyzetet, hátha kisül belőle valami jó a csapatnak. Nagyon szép pillanatok és tanulások születtek a káoszból!
A teamcoachingban káosz nélkül nem indul el a fejlődés. Tudnunk kell félretenni a harmóniára való igényünket, és benne lenni a káoszban a csapattal. Megtartani őket ebben a káoszban, majd szép lassan együtt építkezve, tanulást tanulásra illesztve, kijönni belőle. Ilyenkor a csapat már önmagát egy lépéssel meghaladva jön ki a helyzetből.
A teamcoaching nem egy könnyű műfaj. Összetett és kemény pálya, mind a csapatnak, mind a teamcoachoknak. Banálisan hangzik, de az egyik ügyfelem, akinek a csapata nagyot ment a folyamat során, úgy fogalmazott, ahogy a jó dolgokért bizony keményen meg kell dolgozni, ők is csapatként kemény pillanatokon mentek át, de nagyon büszkék arra, ahová jutottak.
Ha coachként, vagy csapatokkal foglalkozó szakemberként szívesen megtanulnád a teamcoaching műfaját és fortélyait, ajánljuk figyelmedbe a Co-Create Teamcoach Campet.
Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach
