Hogyan indult a coach karrierem: Kalauz coachinggal kacérkodóknak -1. rész

11 év a felsőoktatásban* és még mindig nem tudtam, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Kipróbáltam sokféle dolgot, rendezvényszervezés, kommunikáció, admin,
projekt management, önkéntesként művészeti menedzsment, könyvfordítás, fordítóirodának fordítás, de valahogy egyikben sem éreztem azt, hogy ez az én utam. Aztán jött a coaching, és a hosszú keresés után jött a meggyőződés: na ez az! Ez az, amibe minden, amit tudok, aki vagyok, be tud csatornázódni, és akár jóleső módon el is tudok benne fáradni. Na de hogy jött, és mi alapján döntöttem az indulásról? És ha ma kellene döntenem, akkor vajon, hogy döntenék?

Mozgatórugó

Aki coach akar lenni elengedhetetlen számára az emberek iránti kíváncsiság. És itt nem a segíteni akarásra gondolok. És még csak nem is arra, hogy akarjunk mindenkit megmenteni. (Nem győzöm hangsúlyozni a képzéseken, hogy a coaching nem segítő, hanem tudatosító szakma – olvasd el a blogot róla ITT).

Sokkal inkább fontos a puszta kíváncsiság, hogy akarjuk látni, a másik hogy gondolkodik, mi fontos számára, mi hogyan érinti.

Akarjuk érteni, hogy ezáltal ő is jobban értse a saját működését. Én azért ezt kiegészíteném még egy dologgal: ha valaki business coach akar lenni, kell egy alap üzletértés. Nem elvárás, hogy legyen valakinek vállalati tapasztalata, de ha van, az ügyfeleknél növeli a hitelességet. Tapasztalat ide, vagy oda, az üzletértés, a szervezeti működésről való tudás jól jön.

A kíváncsiság nálam miből jött

A másoddiplomám megszerzésekor kellett tanulni stratégiai menedzsmentet, szervezeti viselkedést, szervezetfejlesztést – és nekem ezek a témák nagyon felkeltették a kíváncsiságomat. Közben egy szervezetben dolgozva is érdeklődve figyeltem a dinamikákat, hogy emberek hogyan fejlődnek, lépnek előre.

Innen már csak az volt a kérdés, hogy trénerképzés vagy coachképzés legyen. A coachképzés tematikájában több olyan téma volt, ami nagyon hívott, így hát jelentkeztem coachképzésre. (És persze később elvégeztem egy trénerképzést is!)

Képzésválasztás

Mögöttem ekkor már ott volt egy nagyon elméleti képzés, és egy merőben más, nagyon gyakorlatias képzés, ahol a tanári kar fele, az ideje jelentős részében nem oktatott, hanem azt csinálta akár a saját cégében, akár egy jó nevű cégben, amit épp tanított. A gerillamarketinget olyan tartotta, akinek gerillamarketing cége volt, a politikai kommunikációt olyan, aki ezzel foglalkozott civilben is. Szóval azt tudtam, hogy gyakorlatias képzést keresek (az én tanulási módomhoz ez sokkal jobban passzolt, mint az elméleti), ahol a képzők maguk is praktizáló szakemberek.

Annak idején, amikor én végeztem, még nem voltak Magyarországon akkreditált coach képzések, és bár én közte voltam még a tíz első akkreditált coachnak, ehhez én külön akkreditációra felkészítő képzésre kellett beiratkozzak. Nem néztem szét a piacon a képzések között, ismertem a BKF-et (ma már METU), mert korábban a közgazdász képzést ott csináltam, így ott landoltam.

Mi voltunk az első évfolyam, volt benne sok jó dolog, és volt, amit mai szemmel visszanézve teljesen haszontalannak élek meg.

Mi az, amit ma másként csinálnék?

Először is azon túl, hogy a kíváncsiságom vezérel, utánanéznék jobban a szakmának. Beszélgetnék coachokkal, beszélgetnék ügyfelekkel (szervezeti és magán ügyfelekkel egyaránt). Végiggondolnám, hogy hol szeretném én ezt a tudást hasznosítani.

Utánanéznék, hogy milyen képzések vannak a piacon. Mi a fontos nekem a tanulás során, és ezt melyik tudja megadni. Gondolok itt olyan szempontokra, mint:

• Mennyire fontos nekem, hogy a tanulás során sok figyelem jusson az egyénre (kis- vagy nagycsoportos oktatást válasszak)
• Mennyire fontos nekem a személyes jelenlét a képzés során (szóba jöhet-e online/hibrid képzés is, vagy olyat keresek, ami többnyire személyes)
• Mennyire fontos nekem, hogy milyen papírt kapok? A felnőttképzési akkreditáció önmagában ebben a szakmában még nem nagy érték, de ezen túl a felsőoktatási intézmény papírjára vágyok (egyetemi posztgrad képzések), vagy nemzetközileg elismert oklevélre (ICF/EMCC akkreditált képzések)
• Megnézném a lehetséges ügyfélkörömnél mi nyom igazán a latban. Például, ha nemzetközi piacon szeretnék érvényesülni, ahhoz nem árt valamelyik nagy nemzetközi coaching szervezet akkreditációja. És ehhez valljuk be a nemzetközileg akkreditált képzéseken keresztül vezet a legrövidebb út.
• Csak coaching specifikus tárgyat akarok tanulni, vagy belefér, hogy a coachinghoz kapcsolódó, akár lazábban kapcsolódó témákkal is töltsek időt.
• És biztosan elmennék valami olyan eseményre, ahol találkozhatok a képzőkkel, megismerhetem őket, meghallgathatom hogyan beszélnek erről a szakmáról, megismerhetem magát a képzést. (a miénkre például ITT tudsz regisztrálni)
• Sokak szeretik, ha kapnak egy jól használható tankönyvet. Ha nekem ez fontos, utánakérdeznék volt hallgatóktól, hogy mennyire használható a tananyag, amit a képzés során kapnak.

És a teljesség kedvéért …

Ugyan a tevékenységemnek nem a 100%-át teszi ki a coaching, de nálam ez nem kényszer, hanem annyira lételemem a sokszínűség, hogy előszeretettel facilátálok workshopokat, vagy tartok időnként egy-egy képzést, vagy viszek szervezetfejlesztési projektet.

De hogy elsősorban minek tartom magam? COACH-nak. Ha te is kacérkodsz ezzel a szakmával, egy dolgot tudnod kell: nem lesz könnyű. De kívánom, hogy szeresd úgy a coachcsá válás, vagy a coach lét pillanatait, ahogyan én szeretem!

Szabó Tamara
MCC*, a Co-Create Coachképző alapítója
Master Certified Coach, a Nemzetközi Coaching Szövetség (ICF) által mester szinten akkreditált coach