Mentoring ülésen ülünk. A téma a partnerség, hogyan dolgozik a coach valódi együttműködésben az ügyféllel. A hallgató egy ideig csendben gondolkodik, majd felnéz:
„Oké, de valamit nem értek. Rengeteg olyan – állítólag partnerséget erősítő – intervenció van, ami formailag zárt kérdés. Például: Ad az neked, ha itt megállunk egy pillanatra? vagy Most inkább erre menjünk tovább, vagy arra?
Akkor most ez hogy van? Nem azt tanuljuk, hogy coachként inkább nyílt kérdéseket tegyünk fel?”
Őszintén szólva fontos kérdés. Coachképzéseken nagyon hamar rögzül egy szabály: a nyílt kérdés jó, a zárt kérdés kerülendő. A gyakorlatban viszont hamar jönnek azok a pillanatok, amikor ez a szabály mintha nem működne ilyen egyszerűen. És akkor az történik ami a mentoringon a hallgatómmal: összezavarodik, elbizonytalanodik, hogy akkor ő most jól kérdez-e.
A felvetés jogos, viszont van egy fontos különbségtétel, amivel átvághatjuk a nyílt és zárt kérdések használatának gordiuszi csomóját. A kérdés nem csak az, hogy nyílt vagy zárt. Hanem az is, hogy mire irányul a kérdés.
Ha nagyon le akarom csupaszítani, akkor a coach kérdései három különböző dologra irányulhatnak. Van két tartalomra (1. az ügyfél helyzete, ami “odakint” van, és az ügyfél lénye, ami “idebent” van**), és egy folyamatra vonatkozó kupac.
Amikor az „odakintet” tárjuk fel
Az egyik kérdéscsoport magára a helyzetre irányul, amin az ügyfél dolgozni szeretne.
Például:
- mi van most? (Jaj, összeveszett nagyon a főnökével)
- mit szeretne másként? (harmonikus munkakapcsolatot szeretne a főnökkel)
- mi áll az újtába? (másként látnak bizonyos kérdéseket)
Amikor „idebent” vizsgálódunk
A kérdések egy másik csoportja nem magára a helyzetre, hanem arra irányul, ahogyan az ügyfél benne van ebben a helyzetben. Ha megnézed, ezek a kérdések nagyon máshová visznek, mint az előző csoport. Ilyenkor az ügyfél sokkal jobban odamerészkedik a nehéz érzésekhez, azokhoz a témákhoz, amelyekkel kockázatosabb szembenéznie. El tudod szerintem képzelni, hogy ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket fel lehessen tenni, sokat kell dolgoznunk a biztonságos tér kialakításán. Jöjjön néhány klasszikus példa erre is:
- mitől fontos mindez, (szereti, ha a főnök elégedett vele)
- miről szólhat ez a kérdés (valami sokkal mélyebb mozgatórugóról)
- ki ő ebben a szituációban (valaki, aki elismerésre sóvárog)
- kivé szeretne válni (magabiztos emberré, aki szelíden, de határozottan képviseli az álláspontját)
- milyen mögöttes hitrendszer (hiedelem/paradigma) munkál a szituációban (a főnök szava szent, amit ő mond, annak úgy kell lennie, harmónia mindenek felett)
- hogy függenek össze a dolgok (például a coachingban a coach szavát is szentnek veszi, és még amikor meghívja a coach, hogy dobja vissza, ha nem rezonáns, amit bekínál, akkor sem teszi, itt is a harmóniát részesíti előnyben)
Ezeknél a kérdéseknél a nyílt, kiegészítendő forma segíti leginkább az ügyfél gondolkodását. Teret ad annak, hogy a saját értelmezései és felismerései jelenjenek meg.
Folyamatra irányuló kérdések (3)
A harmadik kérdéscsoport nem a tartalomról szól, hanem magáról a coaching folyamatról. Ezekkel a kérdésekkel bevonjuk az ügyfelet a folyamat alakításába.
Itt azért sokszor hozzuk az ügyfelet választási helyzetbe, ami időnként zárt kérdések formáját ölti. És igen, ilyenkor van helye ezeknek a zárt kérdéseknek:
- Ad neked, ha megállunk itt, és ránézünk erre (és természetesen behelyettesítjük, amire)
- Ezzel vagy azzal kezdjünk?
- Behoztál egy új témát. Inkább ezzel mennél tovább?
És persze megvan ezeknek a nyílt kérdés párjuk is, amelyek még nagyobb mértékben vonják be az ügyfelet a coaching ülés alakításába:
Mire nézzünk rá először?
Merre mennél tovább?
Mit mondanak erről a nagyok?
Érdekes egybeesés: miközben ezen gondolkodtam, Marcia Reynolds Breakthrough Coaching című könyvében pont belefutottam abba, hogy szerinte mikor van helye a zárt kérdéseknek. Nem meglepő módon Reynolds listája is ugyanoda mutat: nem a kérdés formája a döntő, hanem az, hogy mit szolgál a folyamatban. Az ő listájában – a folyamat alakítását segítő kérdések mellett – olyan visszacsekkolások is szerepelnek,
- amikor visszaadjuk a megértésünket, és megkérdezzük az ügyféltől, jól vettük-e le
- vagy amikor behozunk egy saját megfigyelést vagy intuíciót, és rákérdezünk, hogy ez helyénvaló-e, ad-e bármit az ügyfélnek
Szabályok és árnyalatok
A mentoringon elhangzott kérdés tehát teljesen jogos volt.
A coachcsá válásunk elején sokszor kapaszkodunk egyszerű szabályokba. Például abba, hogy a nyílt kérdés jó, a zárt kérdés kerülendő. A gyakorlat viszont gyorsan megmutatja, hogy a helyzet ennél árnyaltabb.
A kérdés nem az, hogy nyílt vagy zárt. Hanem az, hogy mire irányul. Nem a kérdés formája számít, hanem az, hogy milyen funkciót tölt be épp az ülésben.
A legjobb kérdéseket sokszor az különbözteti meg a középszerűektől, hogy van egy tudatosság mögöttük, például a funkció tekintetében. És persze, az is, hogy az őszinte, tiszta figyelem szüli!
Ezek a finom különbségek azok, amelyek a coachkompetenciák mélyebb értésében válnak igazán világossá. Ha már tanultál coachingot, de szeretnél ebben mélyebbre menni, nézz rá a képzéseinkre.
Szabó Tamara MCC***, coach, szervezet- és vezetőfejlesztő a Co-Create Coachképző alapítója
* ezzel a kifejezéssel szoktuk illetni mindazt, amit a coach csinál: legyen az kérdés, tükörtartás, összegzés, konfrontálás, bátorítás, engedélyadás
** itt az ügyfél külső és belső világára utalok, az odakint-idebent kifejezéseket az „Így lehetsz coach” c. könyvből vettem, én szoktam ezt „vonal felett” és „vonal alatt” kifejezésekkel is illetni, hogy a mélységet érzékeltessem, a vonal feletti rész a sztori, a vonal alatti rész pedig az emberre fókuszál
***Master Certified Coach, a Nemzetközi Coaching Szövetség (ICF) által mester szinten akkreditált coach
