Coach-praktikák #1: az ember a történet mögött

Coach-praktikák #1: az ember a történet mögött

Szeretnéd, hogy a beszélgetéseid mélyebbek, tartalmasabbak, valódibbak legyenek? A minap egy érdekes webináriumon vettem részt, Marcia Reynolds-zal. Megfogott Marciának az a gondolata, amikor a coachingot egy tanulási technikaként közelítette meg. Kinek ne jönne jól valami, ami segíti a tanulását, fejlődését? A coaching eszközök, praktikák sokszor kommunikációs eszközök. Olyan interperszonális készségek vannak mögöttük, amelyek fejleszthetőek. Minél inkább elsajátítjuk ezeket, annál könnyebb tanulunk mi magunk is: a másik emberről, a világ dolgairól. Coach-praktikák sorozatunkban olyan eszközökbe, látásmódokba, készségekbe adunk betekintést, amelyek ezt segítik. A sorozat első részében arról lesz szó, hogyan lásd meg a történet mögött az embert. Jöjjön hát három egyszerű tipp.

Határozd el, hogy figyelsz

Első és legfontosabb a szándék. Hogy akkor és ott figyelni akarjunk. Nem hallani, hanem meghallgatni. Nem látni, hanem meglátni. Nem érteni a szavakat, hanem megérteni, amit a másik megosztani próbál.

Ne akarj közben mást csinálni, ne agyalj azon, mi mindent kell még aznap elintézned. Csak figyelj.

Tisztán figyelj

Annak idején ezt a kifejezést, és ami mögötte van Julie Starrtól tanultam. Ő úgy is hívja, hogy szűrők nélkül figyelni. Amikor hallgatunk valakit, legtöbbször a hallottakat a saját szűrőinken át halljuk meg. Ilyen szűrők lehetnek például az előfeltételezéseink, a sztereotípiáink. Ha igazán tisztán akarunk figyelni, érdemes ezeket felfüggesztenünk, és az őszinte kíváncsiságunkkal jelen lennünk. Amikor coachokat képzek, hogy segítsem a hallgatókat, szoktam ezt ahhoz is hasonlítani, amikor elmegyünk turistaként egy idegen városba. Egy idegen helyen nagyon máshogy mutatnak például a házak homlokzatai. Ahelyett, hogy azt mondanánk, ez nem szép/ízléses, mert nem olyan, mint amihez szokva vagyunk, turistaként könnyen tudjuk ezt neutrálisan felfogni, mindössze érdekesnek titulálni, vagy csak észlelni, hogy más.

Próbáld ki, milyen az, amikor turista üzemmódban figyelsz valakit.

Az ember a történet mögött

A bevezetőnek említett szakember egyik könyve azt a címet viseli: Az embert coachold, ne a problémát. (Coach the person, not the problem). Hogy micsoda? A probléma és az ember, az nem ugyanaz? Mi a különbség? Hol a határ?

Pár évvel ezelőtt, hogy ezt jól szemléltessem a coach hallgatók számára, az alábbi modellt találtam ki. (Sokan közülük vélhetőleg ma is használják a vonal alatt, vonal fölött kifejezéseket).

 Amikor a történetre fókuszálunk, az köti le a figyelmünket, hogy

  • mit mesél a másik,
  • mi az esemény,
  • kik voltak ott,
  • mikor történt,
  • mi történt pontosan.

Amikor pedig az emberre figyelünk, akkor azon van a figyelmünk, hogy megismerjük, megértsük az ő valódi működését:

  • mi a fontos neki az adott esemény kapcsán, amiről mesél
  • milyen érzések jelennek meg a történetében, vagy akár abban, ahogyan mesél
  • milyen kifejezéseket használ
  • miben egyedi
  • milyen az ő gondolati világa – hogyan vélekedik magáról, a világ dolgairól, milyen következtetéseket állított fel magának
  • milyen a képi világa (ahogyan mesél, milyen képek jelennek meg)

Még folytathatnánk hosszan a sort, de ami a lényeg, hogy az emberre figyelünk a történet mögött, arra, aki ott van a szavakon túl, és arra, ahogyan mesél.

Persze ez a fajta figyelem néha sokkal nagyobb mentális erőfeszítést igényel, hiszen a figyelmi kapacitásunkat meg kell növeljük ehhez. Hogy megéri-e ezt az erőfeszítés? Szerintem igen, hisz egy sokkal mélyebb megértést, együttérzést, kapcsolódást hoz létre, ha így figyelünk valakire.

Ha érdekel a coaching, és kíváncsi vagy még hasonló praktikákra, kövess minket. Ha pedig jobban elmélyülnél, ajánljuk figyelmedbe 2022 őszén induló képzésünket.


Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach

Share this post