A semmittevés misztériuma

Annyira arra vagyunk kondicionálva, hogy csináljunk dolgokat, mert attól leszünk sikeresek, hogy elfelejtünk nem csinálni. Pedig a semmittevés áldásos hatása teszi a csinálást igazán eredményessé, és visz minket közelebb az eredményekhez. Te mennyire élsz a semmittevés jelentette lehetőséggel?

Egy coaching ülés dilemmája

Egy ügyfelem – nevezzük Bélának – arról számolt be, hogy mennyire frusztrálja őt, amikor a megbeszélés nem halad. Ő nem szereti az üresjáratokat, és szereti úgy eltölteni a munkaidejét, hogy értéket termeljen – minden egyes pillanatban. Szereti megélni a haladás érzését, és szereti úgy zárni a munkaidőt, hogy azt éli meg, maximálisan jól kihasznált minden pillanatot. Az volt az ő paradigmája, hogy a munkaidő minden pillanata hasznos kell, hogy legyen.

Egy coach megközelítése

Nagyon elgondolkodtam őt hallgatva. Szeretek arra figyelni az egyéni ügyfeleknél (és csapatoknál is persze), hogy mi az, ami ott van a rendszerükben, ami a rendelkezésükre áll, és mi az, ami hiányzik. Legyen ez a hiány valamilyen tudás, élmény vagy épp gyakorlat.

Miben volt Bélának hiánya?

Annak megélésében, hogy az üresjáratoknak igenis van szerepe. Nagyon elzárkózott attól, hogy például amikor csak úgy beszélgetünk, az sem felesleges. Hogy közben épül a kapcsolat, olyan információk cserélődnek, amik egyébként megolajozzák a közös munkát.

Vagy például, ha csak bambulunk kifelé a fejünkből. Hogy ekkor tulajdonképpen az agyunk feldolgozza az ingereket, amik értek minket, és ettől nem az van, hogy túlcsordul a minket érő sok inger/információ, hanem lesz hely befogadni az újakat.

„Ne becsüld alá a semmittevés értékét, azt, hogy csak együtt jársz, hallgatsz mindent, amit nem hallasz, és nem zavarsz.”

A. A. Milne

Mit mond a tudomány

Hiszed vagy sem, ma már számos kutatás alátámasztja, hogy az agyunknak szüksége van ezekre az üresjáratokra.  Az agyunk ilyenkor egy olyan állapotba lép, amely segíti a mentális jóllétünket (pl: jobban el tudjuk viselni a ránk nehezedő nyomást), és a kognitív képességeinket (pl: kreatív/divergens gondolkodás) fejleszti.

Bizonyára többen is találkoztatok az alábbi ábrával, ami azt mutatja, hogy mennyire máshogyan működik az agyunk a különböző megbeszéléseken, ha közben tartunk szünetet, és mennyire más a stressznek a szintje.

Mi segített Bélának?

Még benne vagyunk a közös munka kellős közepében, de egyelőre volt egy érdekes felismerése, ami viszi őt tovább. Ez az attitűd csak a munkaidőre érvényes. A magánéletében teljesen máshogy működik. Ott meg tudja adni az időt a dolgoknak, anélkül, hogy siettetni akarná a haladást, vagy hogy frusztrálódna a tempó, vagy az elvesztegetett idő alatt.

Coachként ilyenkor szoktam azt tudatosítani az ügyfelekben, hogy van egy terület, ahol tudnak nagyon eltérő minőségben is működni. Ez akárhogy is vesszük, egy erőforrás.

Szóval itt tartunk Bélával, meglátjuk mit hoznak a következő ülések.

És te?

Te hogy vagy az üresjáratokkal? Megengeded magadnak, hogy időnként ne csinálj semmit? Hogy csak bambulj ki a fejedből? Vagy csak spontán kapcsolódj? És amikor sikerül, neked mi szokott segíteni? Ha megvan ezekre a kérdésekre a válaszod, akkor veregesd meg a vállad, hisz már jól haladsz a semmittevésben rejlő potenciál kiaknázásában.

Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach