Agyalás helyett cselekvés: kiút a túlgondolásból

A kutatások szerint a 25-35 éves korosztály 73%-a krónikus túlgondoló, míg a 45-55 éveseknél ez az arány 52%. Ha te sem vagy kivétel, akkor neked szól ez a poszt.

Öreg ember vagyok, szörnyű dolgokon mentem keresztül az életben, és ezek közül néhány valóban meg is történt velem.

Mark Twain

 „Lépj ki a fejedből, és kezd el élni az életed!”¹ címmel egy kedves barátom ajánlott egy könyvet sok-sok évvel ezelőtt. Nagyon megtetszett a könyv alapkoncepciója, hisz annyi mindent le tudunk játszani a fejünkben, ahelyett, hogy ténylegesen cselekednénk. A gondolataink sokszor nagyon is visszatartó erővel bírnak! Egy coaching ügyfelem esetén keresztül vizsgáljuk meg, mit is takar a túlgondolás, és hogy lehet kimászni belőle.  

A helyzet

Ügyfelem, nevezzük Laurának, regionális sales vezető. Laura az első pillanattól lenyűgöz: nagyon ott van, magasan képzett a szakterületén éppúgy, mint menedzsment témákban, nem csak tudja, de csinálja is a dolgokat, gyorsan összerak dolgokat a saját működésével kapcsolatban, és amint valamire ráébred, megérti, már kész is arra, hogy változtasson.

De neki is megvan a maga nehézsége. Hajlamos túlagyalni dolgokat, megkérdőjelezni saját képességeit. Ezzel pedig sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy a saját érvényesülését, karrierjét aknázza alá.

A lehetőség

A vállalat épp eladás alatt. Nem tudni, mi lesz Laurával, mi lesz a csapatával. Közben ő bekerült az új cégcsoportnak egy speciális vezetőfejlesztő programjába, ahol ígéretes vezetőknek biztosítanak lehetőséget a nemzetközi porondon kapcsolatrendszert építeni, és megmutatni mire képesek. Az aktuális szervezeti helyzetre való tekintettel ez óriási lehetőség Laura számára. Ő azonban mégsem tud élni vele.

A nehézség

Egy-egy megbeszélésen ülve, főleg a hierarchiában magasabban levő résztvevők esetében, Laura figyelmét az köti le, hogy mi lesz, ha butaságot mond. Ha amit ő gondol, az irreleváns, nem fog tetszeni másokat. Ezek a gondolatok olyannyira eluralkodnak rajta, hogy bekerül egy negatív spirálba, ahonnan már nem tud kijönni, és végül nem szólal meg ilyenkor. Amikor lehetősége lenne megmutatni magát, hozzátenni egy-egy beszélgetéshez, használni a sokrétű ismereteit, tapasztalatát – őt megbénítják a fejében áramló gondolatok.

A túlgondolás rengeteg időt és energiát tud felemészteni Amikor túlgondolunk valamit, akkor beleragadunk egy helyzetbe, azt elemezzük, lehetséges forgatókönyveket játszunk le fejben, lepróbáljuk gondolatban a beszélgetéseket – mindezt olyan módon, ami már nem visz minket előrébb.

Túlgondolás vagy problémamegoldás

A fenti leírás alapján elgondolkodhatsz, hogy dehát mi ezzel a baj? A kulcsszó az, hogy nem visz minket előrébb. Amikor problémákat oldunk meg, akkor a fókuszunk tipikusan olyan dolgokon van, amire van ráhatásunk, és előrevivő megoldásokat keresünk. A túlgondolás alapja sokszor az, hogy kételkedünk magunkban, és a legjobb megoldás keresése helyett a vészforgatókönyvek uralják a gondolatainkat.

Tettenérés

Először is azonosítsd be a jeleket, amikkel tetten tudod érni, hogy beindult ez a negatív spirál. Pl: nem figyelsz a külvilágra, gyomorszorító érzés, megjelenik a belső monológodban az a mondat, hogy „áh, úgysem kíváncsiak arra, amit mondanék”. Ha megvannak ezek a jelek, már van lehetőséged megállítani a spirált. Hátra tudsz lépni, és tudsz váltani.

A túlgondolás ellenszerei

Nézzük, mi segítheti a váltást, ha már sikerült egyet hátralépned, és egy picit teret létrehoznod a saját magad számára:

• Tudatosítsd magadban, hogy ezek csak gondolatok, és bármikor lehetőséged van mást gondolni! (pl: Amit mondok, az értékes mások számára.)
• Ütköztesd a fejedben zajló dolgokat a valósággal: Laurának például az sokat segített, hogy amikor a felmerülő kétségei ellenére megnyilvánult, figyelte a reakciókat. És lássatok csodát: a többiek nagyon figyeltek rá, és miközben beszélt, helyeslően bólogattak, sőt többen még később is visszahozták az általa felvetett gondolatokat. Ami a fejedben van az nem biztos, hogy egyenlő a valósággal. Sőt …
• Vizsgáld meg, hogy ami a fejedben pörög, az mennyire reális. Megéri beadnod a derekad a félelmednek, vagy inkább a félelemeddel a hónod alatt lépsz előre, és kipróbálsz valamit? (Nagyon szeretem Susan David fear-walking kifejezését, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek félelmeink, hanem hogy velük együtt megyünt tovább)

Ha te is hajlamos vagy a túlgondolásra, akkor tégy egy próbát, hátha a fentiek segítenek fülön csípni ezt a beidegződést, és lecserélni valami konstruktívabb, előrevivőbb szokássá!

Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach

1: A könyv alapját az ACT – Acceptance and Commitment Therapy – Elfogadás és elköteleződés terápia adja, amely már az Amerikai Pszichológiai Társaság által elfogadott irányzat.