Vezetői kihívások #2: ha nem tudunk örülni …
Mi okoz manapság kihívást a vezetőknek? A sorozat előző részében az érzelemkezelés, azon belül is a negatív érzések kezelése volt terítéken. A mai posztban pedig a pozitív érzések megélésével foglalkozunk, például hogy tudunk -e örülni. A mindennapok szintjén lehet nem ez a legakutabb kihívás, de vezetők mentális jólléte és hosszútávú eredményessége szempontjából viszont veszélyes figyelmen kívül hagynunk.
Hogy szokott ez megjelenni a vezetőkkel folytatott beszélgetéseken, vagy akár coaching üléseken? Mi jelzi, hogy a vezetőnek esetleg elakadása van a pozitív érzések megélése kapcsán? Nekem kettő dolog van, amitől ilyenkor felvillan a piros lámpa.
Elismerést nem tudja fogadni
Coachként sokat dolgozunk az erősségek tudatosításával. Ez megjelenhet például abban is, hogy amiben kiemelkedő a vezető, azt visszajelezzük neki. Pl: Elképesztő, hogy mennyire képben vagy azzal, mi folyik a szervezeted különböző pontjain. Vagy akár Mennyire felkészülten érkezel az ülésekre, úgy ülsz le, hogy pontosan megvan a fejedben, miken szeretnél dolgozni. Ilyenkor gyakran úgy tesznek, mintha meg sem hallották volna … Én jellemzően ezt visszajelzem nekik, és rákérdezek, hogy ők mit gondolnak erről.
Miért fontos ez? Mert az a vezető, aki nehezen fogadja az elismerést, az vélhetőleg nehezen is adja. Mert a jó dolgokat könnyen természetesnek veszi.
A vezetőnek dolga a kollégái fejlesztése, és fejleszteni elismerések nélkül nehéz. Nem kell minden apróságot elismerni, és ne ismerjünk el csak az elismerés kedvéért. Csak azokat a dolgokat emeljük ki, amelyek tényleg jelentőséggel bírnak, és valamiért értéket képviselnek a mindennapok során (pl: előrébb viszik a helyzeteket, segítik a célok elérését). Az elismerések kapcsán csak emlékeztetnélek a pozitív pszichológia felméréseire, miszerint ahhoz, hogy növekedni tudjunk, minden negatív megélésre/visszajelzésre három pozitív kell, hogy jusson.
Mit lehet ezzel kezdeni? Ha megengedi a vezető a visszajelzést, akkor hívjuk fel a figyelmét arra, hogy nem fogadta az elismerést. Ha már tud róla, tudatosodik ez benne, akkor van esély arra, hogy változtasson.
Csak a hiányokat látja, az eredményeket nem
A büszkeség és az elégedettségérzés fontos pozitív érzések. A vezetői létben is kiemelt a jelentőségük.
Miért fontos ez? Mert a vezetők nagy felelősséget visznek a vállukon (sok emberért felelnek, időnként komplex szervezeteket működtetnek), sokan közülük éjt nappallá téve dolgoznak, és ha mindezek mellett nem látják az elért eredményeket, egykönnyen kiégnek. A saját kompetenségünk megélése egy alapvető pszichológiai szükséglet: hogy értünk valamihez, és használva a képességeinket eredményeket hozunk létre.
Mit lehet ezzel kezdeni? Egyrészt legyünk megértőek, hogy vezetőként fontos fókusz az, hogy hová, merre kell fejlődnie még a szervezetnek, aminek az élén áll. Másrészt pedig tudatosítsuk azt, amit már elért, és tudatosítsuk ebben az ő szerepét.
Mindez mitől nehéz?
Barbara Fredrickson, a pozitív pszichológia jeles képviselőjének metaforájával élve: a pozitív érzések sokkal halkabbak, kevésbé intenzívek, szemben a negatív érzésekkel, amelyek szinte belekiabálnak a fülünkbe. A mentális jóllétünkhöz viszont elengedhetetlen, hogy meghalljuk ezeket a halk érzéseket, és teret adjunk nekik. Az érzések megélésének gyakorisága számít, nem az érzés intenzitása. Szóval vezetők, akiknek nehézsége van a pozitív érzések megélésével, ne adjátok fel, dolgozzatok ezen! A pozitív érzelmek megélése tanulható.
Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach
