Majd vagy azonnal: HALOGATás és MOSTogatás veszélyei

Sokan csúszunk bele a halogatás, vagy a mostogatás csapdájába. Az utolsó pillanatig várok, majd akkor kezdek el az adott dologgal foglalkozni, vagy gyorsan megcsinálom, azonnal mindent ki akarok pipálni a teendőim listájáról. Egyik sem feltételen nyerő stratégia, mindkettő rengeteg kockázatot hordoz magába. Nézzünk rá, melyek ezek, hogy aztán tudatosabban dönthessünk, hogyan is állunk neki feladatainknak.

A halogatás – mi történik

Adott egy feladat, aminek vélhetőleg határideje is van (ez jöhet kívülről, vagy akár mi magunk is adhatjuk magunknak). Amikor halogatunk, akkor vagy egészen az utolsó pillanatig nem nyúlunk hozzá a feladathoz, vagy elkezdjük a határidőt későbbre tolni.

Milyen veszélyekkel jár

A kockázatok sora nagyon hosszú, csak néhányat emelek ki a kézenfekvő banánhéjak közül:

• A feladat minőségének rovására megy, a határidő közeledte miatt összecsapjuk a dolgot.
• Magasabb stressz-szint, szorongás a határidő jelentette nyomás miatt.
• Önvád („miért nem álltam neki hamarabb?”), ami nagyon sok energiánkat felemészt, másrészt a saját magunkkal való kapcsolatunkat rontja.
• Kapcsolatainkra gyakorolt negatív hatás: amikor mások is függenek attól, hogy mi mikorra készülünk el valamivel, és a halogatásunk miatt ők (is) újratervezésre kényszerülnek. Mindezzel együtt a mások belénk vetett bizalma is csorbát szenvedhet, hisz nem készültünk el a bevállalt határidőre.
• Nem érjük el céljainkat, és megfosztjuk magunkat az ezzel járó büszkeségtől.

A mostogatás – mi történik

Maga a fogalom még annyira friss, hogy magyarul még nem is találtam rá szót a szótárban. Az angol a procrastination (halogatás) kifejezésből jövő precrastinationt használja rá. Jobb híján, én mostogatásnak fordítottam, szerintem visszaadja a lényeget. Az történik ilyenkor ugyanis, hogy nekiesünk feladatoknak, gyorsan megoldjuk, anélkül, hogy végiggondolnánk.

Az egyik ügyfelem hétfő este megkérte az asszisztensét, hogy keressen nekünk időpontot a következő kettő coaching ülésre. Kedd hajnali 6-kor már ott volt a két meghívó a naptáramban. Az asszisztens le is csapta az ülések időpontját. Csak egy dolgot felejtett el: megkérdezni engem, hogy ráérek-e az adott időpontban. Mondanom sem kell, hogy nem volt alkalmas egyik sem …

A mostogatás kockázatai

A fókusz ilyenkor a feladat azonnali megoldásán van. Az azonnaliság viszont olyan veszélyeket rejt magában, mint:

• Fontos stakeholderről megfeledkezünk (lásd a fenti történetet).
• Stragégiailag fontos aspektusokat szem elől tévesztünk.
• Akár még a minőséget is elengedjük, hisz a lényeg, hogy meg legyen csinálva, hogy milyen módon, a végeredmény milyen minőséget képvisel, az már kevésbé számít.
• Nem távolodunk el a feladattól, nem nézünk rá „madártávlatból”, nem vizsgáljuk meg a kontextust/a nagyobb képet. Így az is könnyen meglehet, hogy nem a megfelelő dolgot végezzük el.

És akkor mi a nyerő stratégia?

Első és legfontosabb, hogy akármilyen stratégiát is választasz, abba ne belesodródj, hanem legyen egy tudatos döntés eredménye. Például elhalaszthatsz egy feladatot azért, mert később lehet, hogy jobban meg tudod oldani. Amikor egy-egy előadásra készülök, velem ez gyakran megesik, mert még érlelődik bennem a téma. Adok a témának időt, hogy forogjon bennem, megmutassa különböző aspektusait.

Mint ahogy az is megtörténhet, hogy valaminél úgy döntesz, hogy túl akarsz esni rajta, és mindegy milyen minőségben, de ki akarod szórni a teendőid közül. Mert például nincs olyan nagy hordereje, vagy van arra lehetőséged, hogy egy későbbi pillanatban még módosíts/korrigálj rajta. Szóval lényeg: a tudatos döntés.

Te mibe szoktál inkább belecsúszni? A halogatásba vagy a mostogatásba? És most hogy a végére értél ennek a posztnak, van bármi, amit másképp tervezel csinálni a jövőben?

Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach