Feláldoznád magad a szervezet oltárán? – Intő jelek és kiutak

Egy tavalyi 20 000 fős 11 országban végzett kutatás szerint a munkavállalók 48%-a, a vezetők 53%-a ki van égve. Rémisztő ez a szám! A kiégés nem egyik pillanatról a másikra áll be, hosszú folyamat, érdemes kiszúrni az intő/hajlamosító jeleket. Nem vagyok különösebben járatos a kiégés témában, vannak a témának nálam sokkal nagyobb szakértői. Ebben az írásban inkább azokat a jeleket szeretném számba venni, amelyekre coaching ügyfeleimnél figyeltem fel, amelyek kapcsán beindul a vészjelző. S hogy ne csak a villogó piros lámpa legyen ott, jön néhány praktikus tipp is, ami az ügyfeleimnél működött.

#1: A nagy szenvedély: a munka

A lelkesedés, ha imádjuk a munkánkat szuper dolog! Minden munkaadó álma, hogy ilyen emberei legyenek. És valljuk be, mindannyian olyan munkára vágyunk, amit szeretünk. A kulcs az egyensúlyban van. Ha szenvedéllyel szeretjük is a munkánkat, meg tudunk-e lenni nélküle? Fontos érzékelni azt a pontot, amikor ez a szenvedély már fáj, már nehéz, már akadályoz minket. Amikor kiszorít minden mást az életünkből.

Egy multis vezető ügyfelem, rengeteget dolgozott, imádta, amit csinált. Ezzel együtt az üléseinken meglepően magas energiaszintje volt. Megkérdeztem, hogy csinálja. Kiderült, hogy a munka mellett van egy másik fontos szenvedélye: tollas. (És nem csak hogy játszott, hanem az adott ország tollasszövetségének a vezetői szerepét is elvállalta.) Volt plusz egy szenvedély az életében, ami kikapcsolta, feltöltötte.

#2: Mert lassan már nincs is más …

Egy régi kedves ismerősöm fogalmazott egyszer úgy, hogy ahhoz, hogy jól érezzük magunkat az életben, három területre kell figyelnünk: munka, párkapcsolat/család, barátok. Ha a háromból kettő rendben van, akkor már jól el lehet lenni.

Amikor a munka mindent kitölt, akkor szép lassan leépül a többi terület. A párunktól elhidegülünk, a barátainknak elege lesz abból, hogy sosem érünk rá.

Aztán beindul az ördögi kör: a munka az egyetlen terület, ahol többé-kevésbé sikeresnek érezzük magunkat, el is kerüljük a másik két területet, ahol folyamatos kudarcot élünk meg.

Egy kedves ügyfelemnek ezen úgy sikerült változtatnia, hogy elhatározta, este 6-kor befejezi a munkát minden nap. És 6 utánra szervezett magának olyan programot, ami elég fontos és értékes volt ahhoz, hogy ne akarjon tovább dolgozni: elment futni, megnézte a lányát a ballett előadáson, randizott a párjával.

#3: Mindenért IS felelősnek érzed magad

A felelősségvállalás szép dolog, és sajnos sokkal kevésbé jellemző tulajdonság a munkahelyeken, mint amennyire szeretnénk. A jó gazda szemlélet a főnökök álma, és egy olyan szemléletmód, ami igazán sikerre tud vinni.

Mikor van baj? Amikor azt érzed, hogy ha te nem oldod meg, ha te nem lépsz be, akkor összedől a ház. Pedig hidd el, az esetek jelentős részében, más is meg tudja menteni a helyzetet, nem csak te. Sőt, ha mindig te mented meg, könnyen létrehozod azt a felállást, hogy mások inkább hagyják, hogy te helyrehozd a slamasztikát. Nem tesznek a megoldásokért, szép lassan reaktív üzemmódba mennek, és gondolkodni is elfelejtenek, mert hisz úgyis jössz majd te, és megoldod.

Egy ügyfelem például bevezette azt, hogy a csapatának a tagjai mielőtt hozzá fordulnának, keressenek valakit a csapatból, akivel át tudják beszélni a problémás helyzetet. Megpróbálta lebontani azt a szokást, hogy mindenért ő a felelős, mindent csak ő tud megoldani. És persze ezzel időt is spórolt magának.

#4: Tökéletességre törekvés

Csak a tökéletes megoldás az elfogadható. Ha nem tökéletes, inkább ráhúzol még pár órát, akár éjszaka alvás helyett, hogy még kicsinosítsd, és tökéletesre sikáld. Ismerős?

Hm … hidd el, az eggyel (vagy kettővel, vagy hárommal) kevésbé tökéletes opcióval is mindenki elégedett lesz.

Érdemes megbarátkozni az „elég jó” koncepcióval. Nem könnyű, eleinte mardosni fog a kényszer, hogy de még ezt, de még azt, de ha kísérletezel, és először kis-kockázatú feladatok esetében megéled, hogy nem dől össze a világ, ha nem csiszolod tökéletesre, és közben tudsz pihenni, családdal/barátokkal időt tölteni, hátha valami átbillen.

Ha érzékeled magadon a fentieket, és úgy érzed te is elindultál a lejtőn lefelé, akkor érdemes megállni, amíg még meg tudsz. Ha kell, akár segítséget kérni. Szakembertől. Ha már a kiégés nagyon előrehaladott fázisában vagy, akkor érdemes egy terapeutához fordulni, ha még csak az intő jeleket veszed észre magadon, és meg akarod előzni a folyamatot, akár egy coach is segítségedre lehet.

Banálisan hangzik, de hidd el, a rendszernek sem tesz jót, ha te nem vagy jól. Légy legalább annyira felelős saját magadért, a saját jóllétedért, mint a szervezetért. Kezd kicsiben, akár a fentieket megpróbálva. Nézd meg, mi hozhat energiát a te rendszeredbe. Ha már van energiád, akkor könnyebb megtenni az első lépéseket.

Nem mehetsz hozzá egy szervezethez, de viszonyod lehet vele.

szálllóige egy korábbi munkahelyemről

Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach