A fejlődés kötéltánca: Miért fontos a támogatás és kihívás egyensúlya?
Kislány koromban mindig csodáltam a kötéltáncosokat. Sosem gondoltam volna, hogy egy nap én is kötéltáncolni fogok, coachként. Coachként néha olyan, mintha egy kötélen egyensúlyoznánk: egyik oldalról a támogatás, másikról a kihívás húz. Ha túl sok a támogatás, de kevés a kihívás, az ügyfél megrekedhet a komfortzónájában. Ha viszont csak kihívások érik, de nincs mögöttük támogatás, feszült lesz, gyorsan kimerül. Létezik egy modell, Blakey-Day nevéhez köthető, amely segít nekünk eligazodni a támogatás és a kihívás szintjei között. A végső cél – alkalmazd a modellt akár vezetőként, akár coachként – hogy a másik fejlődését támogassuk.
Nézzük meg először mit is takar a két dimenzió, és mi ennek a jelentősége a fejlődésünk szempontjából.
A támogatás és kihívás jelentősége a fejlődésben
Nevitt Sanford pszichológus már az 1960-as években hangsúlyozta, hogy a fejlődés akkor történik, ha a kihívások megfelelő támogatással párosulnak. Túl sok kihívás támogatás nélkül stresszt és visszahúzódást eredményezhet, míg túlzott támogatás kihívás nélkül stagnáláshoz vezethet.
Támogatás: A biztonságos környezet megteremtése
A támogatás olyan elemeket foglal magában, mint az empátia, a meghallgatás, a bátorítás és a bizalomépítés. Ez a dimenzió biztosítja azt a pszichológiai biztonságot, amelyben az egyének és csapatok mernek kockázatot vállalni, hibázni és tanulni. A tanulás valljuk be sokszor “bénázással” jár, ezt nem lehet megúszni, és fontos, hogy egy olyan környezet legyen, ahol tudunk “bénázni”. Ahol az is rendben van, ha épp nem sikerül jól alkalmazni a tanultakat.
Kihívás: A komfortzóna elhagyása
A kihívás arra ösztönöz, hogy túllépjünk a megszokott kereteken, új perspektívákat fedezzünk fel és fejlesszük képességeinket, hogy kipróbáljunk új dolgokat, kísérletezzünk új magatartásformákkal. Ez a dimenzió magában foglalja a konfrontációt, a direktséget, hogy rá kelljen néznie az ügyfélnek azokra a dolgokra, amelyekkel nem szívesen szembesül.
Coachként folyamatosan dolgozunk mindkét dimenzióban, az ülések eredményességéhez elengedhetetlen, hogy jól tudjunk mozogni mindkét skála mentén, egyensúlyozzunk, igazodva ahhoz, amiben az ügyfél van.
Blakey és Day modellje
Ez a modell egyike azon kevés modellnek, amit szinte minden coachképzésbe be szoktam vinni, legyen szó akár a saját, ICF által nemzetközileg akkreditált képzéseinkről (Co-Create Coach Camp – Level 2 , Co-Create TeamCoach Camp – AATC), akár a METU Business és Team Coach képzéséről. A megfelelő támogatás biztonságos környezetet teremt, ahol az egyének kockázatot vállalhatnak és tanulhatnak, míg a kihívás ösztönzi őket a fejlődésre és a határok átlépésére. A modell ez alapján négy kvadránsot, négy féle működést rajzol fel:
(Forrás: Blakey-Day: Challenging coaching, vizuális megjelenítés: Co-Create)
Nézzünk egy-egy példát az egyes kvadránsokra.
- Alacsony támogatás, alacsony kihívás – Apátia zónája:
Itt az egyén gyakran motiválatlan, hiányzik a cél és az irány. Könnyen létrejöhet ez a helyzet olyankor, amikor az ügyfelet küldik a coachingba, ami célt kap, azt nem érzi magáénak, a coach pedig eszköztelen az ilyen helyzetek kezelésére. - Magas támogatás, alacsony kihívás – Komfortzóna (Teadélután):
Biztonságos, kényelmes, de stagnáló környezet, ahol a fejlődés lelassul. Az előző helyzetet továbbgondolva, akár onnan egy olyan elmozdulás, hogy oké, nem értesz egyet a kapott céllal, de ha már itt vagyunk, mi adna neked, min dolgoznál szíved szerint. Ilyen típusú intervenciókkal a coach létre tudja hozni azt a helyzetet, hogy az ügyfél biztonságban érezze magát. - Alacsony támogatás, magas kihívás – Stressz zónája:
A túlzott kihívások támogatás nélkül könnyen olyan szintű stresszhez, feszültséghez vezethet, ami már nem segíti a folyamatot, munkahelyi környezetben akár kiégést is szülhet. Vegyük megint a beutalt ügyfél helyzetét, aki nem ért egyet a céllal. Anélkül, hogy megértené a coach, hogy ügyfele miben van, és hangot adna az empátiájának, mondjuk elkezdi erőltetni, hogy “Na de valamiért mondta ezt a főnököd. Szerinted, mit teszel, ami erre hajaz?” Vagy ilyen lehet bármi olyan provokatív megnyilvánulás, ami nem veszi figyelembe, hogy az ügyfél miben van, mire áll készen. - Magas támogatás, magas kihívás – Fejlődés zónája (Szeretetteli fenékberúgás):
Itt történik a valódi növekedés; az egyén kihívásokkal szembesül, miközben megkapja a szükséges támogatást. Túl kell lépjen a megszokott működési módon, és az új ismeretlen terepen találkozik valamivel, amitől több lesz. Mivel a transzformatív coachingokban folyamatosan erre törekszünk, azt hiszem, ez önmagában megér egy külön blogposztot az elkövetkezendő hetekben.
Egy plusz csavar: utak a mátrixban
Akik ismeretek engem, tudjátok rólam, hogy szeretek újragondolni dolgokat. Akár mások modelljeit, akár a saját magam alkotta modelleket. Ennek a modellnek az esetében sincs ez másként. Ami itt kimondottan foglalkoztat, hogy hány féleképpen tudunk haladni. Hiszem, hogy sokfélék vagyunk coachként, sokfélék az ügyfeleink, sokféle a helyzet, amiből ki kell tudjuk hozni azt, ami az ügyfélnek a legtöbbet ad.
- Haladhatunk úgy, hogy a támogatás dimenziót növeljük, majd átlépünk a kihívásba (1)
- De mi van, ha átlósan haladunk? Mi van, ha a kihívás szintjének emelésével (is) építjük a bizalmat? (2)
Akárhogy is, coachként is, és vezetőként is dolgunk, hogy olyan légkört hozzunk létre, amiben az ügyfél/csapatunk tagja tud fejlődni, és hogy segítsük őt új területekre menni, új dolgokat kipróbálni. A másik ember fejlődését akkor tudjuk igazán katalizálni, ha otthonosan mozgunk mindkét dimenzióban, és a megfelelő arányban adagoljuk a dimenziókat.
Ha szívesen tanulnál ilyen és hasonló dolgokat, nézz szét nyílt képzéseink között, vagy kövess minket a social media felületeinken.
Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach
A blogposzt megírásához segítségül hívtam a mesterséges intelligenciát, ő volt a szerzőtársam, gondolkodó partnerem a cikk megírása során.
#icfakkreditáltképzés #teamcoaching #cocreateteamcoachcamp #cocreatecoachcamp #coachingmodellek
