Az egyik új ügyfelem azt tűzte ki a coaching folyamata céljának, hogy szeretne úgy megoldásokat hozni problémákra, hogy megvizsgált minden lényegi szempontot, figyelembe vette az igazán fontos stakeholderei igényeit, és oda hatni a megoldásával, ahol a probléma gyökere van. Azaz: rendszergondolkodásban szeretne fejlődni.
Néhány héten belül ez a többedik ilyen megkeresésem. Van, ahol egyénileg, van, ahol csoportosan kérik ennek a készségnek a fejlesztését. Mitől lett ez ennyire fontos, és kinek van erre szüksége?
Mitől fontos?
Egy bizonyos szint felett (és ez nem feltétlen hierarchia szint, lehet mondjuk bármilyen szakterületen a szeniorok szintje) komplex helyzetekkel és komplex problémákkal kell foglalkoznunk. A komplexitás része, hogy olyan összefüggések, dependenciák vannak, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. Gondoljunk csak bele, milyen komoly következményei lehetnek annak, ha például megfeledkezünk egy fontos stakeholderről!
Továbbá az is része a komplexitásnak, hogy mélyebb rétégei vannak a problémának. Hozzám nagyon közel áll a rendszergondolkodás négy szintje, amiről kicsit más téma kapcsán itt is írtam.
Ha meghúzol itt egy szálat, rá fogsz jönni, hogy az egész világ hozzá van kötve.
Nadeem Aslam
A bevezetőben említett ügyfelem arról számolt be, hogy mennyire irigyli azokat a kollégáit, akik nála sokkal körültekintőbben járnak el, és sokkal inkább a dolgok mélyére ásnak. Te hogy vagy ezzel? Te is időnként elirigyled ezt a képességet másoktól? A te környezetedben van olyan, aki ebben nagyon ügyes?
Kinek van erre szüksége?
Aki szenioritási szintet akar lépni. Egyrészt azt látom, hogy a középvezetői szint és a felsővezetői szint között ez egy lényegi különbség. A rendszergondolkodás egy olyan küszöb, amit át kell tudni lépni ahhoz, hogy valaki felsővezetőként eredményesen tudjon működni. Másrészt, bizonyos munkakörökben ez a szeniorrá válás egy fontos kritériuma. És persze tanácsadók, szervezetfejlesztők számára elengedhetetlen: hiszen ahhoz, hogy a megfelelő megoldást tudjuk szállítani a problémára nem akadhatunk le a tüneteknél.
Hogyan csináljuk?
Jöjjön akkor hát néhány tipp az elinduláshoz:
- Le kell lassulni, és el kell távolodni a problémától. Pont a fenti ügyfelem kapcsán gondolkodtam el rajta, hogy milyen érdekes, hogy angolul erre számos kifejezés létezés (holistic shift, zoom out csak hogy néhányat említsek a példa kedvéért) magyarul én nagyon nehezen találom erre a megfelelő kifejezéseket. (Mivel eredetileg nyelvész vagyok, engem nagyon foglalkoztat a kérdés, hogy vajon tudunk-e egy olyan viselkedés irányába menni, amire nincsenek igazán jó kifejezéseink. De ez egy másik blog témája lesz.) Ha az operatív teendők bővkörében élsz, és nincs időd, lehetőséged erre, akkor ez külön plusz figyelmet fog igényelni részedről.
- Menj mélyebbre: Ne állj meg a vizsgált jelenségnél. Menj mélyebbre: vizsgáld meg a jelenségek mintázatát, a mintázatok mögötti struktúrát, a mentális modelleket, amelyek fenntartják az adott struktúrát.
- Maradj kíváncsi: Abban a pillanatban, hogy eluralkodik rajtad az „én már mindent tudok, mindent végiggondoltam” érzés, a rendszergondolkodásra való esélyed drasztikusan lecsökken. Tartsd meg a kíváncsiságodat minél tovább, akárd a dolgokat, jelenségeket, a mögöttes mozgatórugókat felfedezni.
- Tágítsd a perspektívád: Tégy tudatos erőfeszítést abba, hogy ne állj meg a kézenfekvő válaszoknál, hanem menj tovább. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy
- mi van ott még?
- mi az, amire még nem gondoltál?
- kivel lehet fontos még egyezetned?
- az a bizonyos kollégád, akit irigyelsz a rendszergondolkodásért, mit tenne még?
A jó hír az, hogy a rendszergondolkodás tanulható! Van, akinek szocializációja során sikerül elsajátítani, és vannak, akik később szerzik meg az ehhez szükséges tudást, tapasztalatot, vagy egyszerűen az erre irányuló igényt. Sosem késő, vágj hát bele!
Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach
