Felfelé zuhanás – rezilienciáról kicsit másképp

Michelangelo abban hit, hogy ott a szobor a kőbe zárva, csak ki kell szabadítani. Nem csak a kő képes gyönyörű szobrot rejteni magában, ami vagy kiszabadul vagy nem. Nekünk is sok olyan képességünk van, ami ott szunnyad bennünk, de csak egy nehézség vagy tragédia hatására tudjuk kihozni magunkból.

Amikor elsőre azt hiszed, minden szétesik. Jön egy covid, vagy elveszítesz egy számodra fontos személyt, vagy munkahely váltásban vagy, és hirtelen minden fogódzód eltűnik, vagy éppen egy új helyre, új országba költözöl. Életünk során azért sokszor megtapasztaljuk a változás erejét, időnként szinte traumának élve meg azt. Elsőre sokszor kilátástalannak tűnik minden, de aztán egy idő elteltével visszanézünk, és rájövünk, hogy pont arra a „tragédiára” volt szükségünk ahhoz, hogy be tudjon jönni az életünkbe valami fontos, valami meghatározó.

Gregg Steinberg professzor szuper-rezilienciaként, vagy felfelé zuhanásként hivatkozik arra, amikor a nehézségek hatására kapcsolatba kerülünk képességeinkkel, és rátalálunk hivatásunkra, valódi életcélunkra. Na de hogy is van ez?

Amikor ott vagyunk egy nehéz helyzetben, és azt érezzük egy ajtó bezárult, nehéz belátni azt, hogy ilyenkor számos új ajtó nyílik. Ilyenkor könnyen elhatalmasodik rajtunk a szomorúság, a veszteség, a gyász érzése. Fontos ezeket az érzéseket nem eltolni magunktól, hanem elfogadni, hogy ez van, ez is a természetes része az életünkkel járó változásoknak. Zuhanunk.

És eljön az a pont a zuhanás során, amikor hirtelen elkezdenek megjelenni a fogódzók. Jön egy új lehetőség, kinyílik egy ajtó. Aztán egy másik. Aztán egy harmadik. Irányt vált a zuhanás. Elindulsz egy teljesen új úton, és felfedezel valami olyat, amit korábban nem is tudtál magadról. Valami új képesség birtokába kerülsz. Aztán ez elkezd kibontakozni, és szép lassan rálépsz egy új útra.

Ajtók mindig nyílnak, a kérdés, hogy észreveszed-e a kínálkozó lehetőségeket, vagy elvakítanak a bezárult ajtóhoz kapcsolódó érzések.

Steinberg olyan emberek életútját tanulmányozta, akik egy-egy tragédia hatására találták meg hivatásukat, életcéljukat. Egy ilyen történetről egy korábbi blogposztban már olvashattál. Egy érdekes mintázat rajzolódott ki számára. Ezek az emberek egytől-egyig ugyanazon az úton mentek végig.

Hogy is néz ki ez az út?

1. Ébresztő: egy olyan történés, ami ráébreszt arra, hogy a dolgok nem haladhatnak tovább a megszokott kerékvágásban. Ez lehet egy baleset, egy jel, egy odavetett mondat, bármi.
2. Átbillenés: amikor érzed, hogy valami mással kell foglalkoznod, és elkezded arra fókuszálni az energiáidat.
3. Tehetség kibontakozása: miközben valami új dologgal foglalkozol, kapcsolatba kerülsz olyan képességeiddel, amikről korábban szinte nem is tudtál. Szabadjára engeded a benned lakó művészt, cukrászt, írót, feltalálót, stb.
4. Új cél, életed új regénye: amikor ráébredsz, hogy tulajdonképpen te ennek akarod dedikálni az elkövetkezendő időszakot. A korábbi regényt félreteszed, már csak az újnak szentelsz figyelmet.
5. Mindezt a közösség javára fordítod. Az új fejezet nem öncélú, hanem valami olyan tevékenységet rejt magába, amely mások javát szolgálja.  

Veled megtörtént már, hogy bezárult egy ajtó, és az tett lehetővé számos jó dolgot az életedben? Te zuhantál már felfelé? Ha van ilyen élményed, akkor ez egy stabil erőforrásod, amihez legközelebb is tudsz nyúlni, amikor nehézségekkel, stresszel szembe találva magad úgy érzed zuhansz. Igen, zuhansz, de mi van, ha épp felfelé?

Szabó Tamara
szervezetfejlesztő, tréner, coach (MCC)