A nemet mondásból kinövő határok
Coachingülés: az ügyfél arról mesél, hogy nincs ideje magára, a családjára. Felsővezető. Napközben végig megbeszéléseken ül, hiába blokkol be magának időt, mások a befoglalt idősávokra is küldenek meghívót. Szenved ettől a helyzettől.
És ez nem egy egyedi eset. Sok ügyfél jön „időgazdálkodási” problémával. Az időgazdálkodás mögött jellemzően valami más húzódik. Például az a feltételezés, hogy nem mondhatunk nemet.
Azonban ha nem mondunk nemet, azzal szép lassan átadjuk a döntési lehetőséget a másik kezébe. Egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy mások döntenek az időnkről, az életünkről.
Amikor nemet mondunk egy meghívásra például, igent mondunk a saját pihenésünkre, arra, ami nekünk fontos. Ne felejtsd el, hogy a nem, mindig igeneket hoz magával. Nem a másik kérésére sokszor azt jelenti, hogy igen saját magunk számára: a szükségleteinkre, a prioritásainkra, a vágyainkra.
A fenti ügyféllel kipróbáltuk azt, hogy a hétfő reggelt azzal kezdi, hogy visszautasítja a megbeszélések egy részét. Amihez ő nem feltétlen szükséges, vagy ő nem azzal teremt értéket a szervezet számára, ha azon részt vesz. Visszavette a kontrollt az ideje felett. Felszabadítóan hatott rá.
Ezekkel a nemekkel húzzuk meg a határainkat. Tanítjuk meg a környezetünket, hogy mi és hogyan esik jól nekünk. Határok nélkül nagyon nehéz lenni, és nagyon kiszolgáltatottá is tesz minket.
Te mennyire húzod ezeket a határokat? Legyen szó akár egy baráti meghívásról, akár egy megbeszélésről? Te döntesz, vagy mások kezében a döntés?
Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach
