Te, én és a köztünk levő kommunikációs szakadék

Te, én és a köztünk levő kommunikációs szakadék

Nem vagyok nagy modell-fan, de van néhány egyszerű modell, amelyről azt gondolom, hogy: 

  • Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége 
  • Vizuálisan jól szemléltethető, és emiatt könnyen megjegyezhető. 

Ilyen például ez a modell, amivel először Anne Rod: Creating intelligent change c. workshopján találkoztam. 

Na nézzük a modellt: 

Kommunikációs modell:

Bár elég érzékletes a vizuális megjelenítés, nézzük mit is üzen nekünk a modell. 

Mit üzen a modell?

A kommunikáció két szereplőjét vizsgáljuk, én az jelen esetben, aki küldi az üzenetet, a másik pedig bárki, akinek az üzenet címezve van. 

A szándék:

A küldő:

  • A küldő tudja, hogy miért mondja azt, amit szeretne, hogy mi a szándéka azzal az üzenettel. (pl: plusz információt akar átadni, nem ért valamit, ezért kérdez, le van nyűgözve és ennek akar hangot adni azzal, hogy „áh”).

A fogadó:

  • A fogadó félnek a küldő szándékáról jellemzően elképzelése sincsen. Hisz magát a szándékot ritkán verbalizáljuk.  Azt meg ne várjuk el a másiktól, hogy olvasson a gondolatainkban. 

Viselkedésük:

  • Ahogyan átadjuk az üzenet, amilyen a viselkedésünk mindeközben jellemzően a fogadó félnek megvan, de a küldő fél ritkán érzékeli kívülről magát. Én mondjuk itt meg szoktam engedni magamnak, hogy Rod után szabadon, kérdőjelet teszek ide, ezzel jelezve, hogy kellő mértékű önreflexióval, akár érzékelhetünk is a viselkedésünkből. 

A hatás:

  • A hatást tekintve az csak a fogadó félnek van meg. És sajnos a hatás gyakran nincs pariban a szándékkal. Tehát, amikor a másik csak plusz információt akar átadni, lehet, úgy érezzük, hülyének néz minket, vagy ha nem ért és kérdez, azt érezzük akadékoskodik, és szándékosan nehezíteni akarja a dolgunkat. Vagy ha az mondja „áh” akkor csak irigykedik a sikerünkre.    

Oké, de mit is kezdjünk mindezzel?

Hogyan segít ez a modell a mindennapokban? 

Először is át kell hidaljuk a szakadékot. Oké, de hogyan?

  • Például mondjuk ki, mi a szándékunk. Pl: Nem vagyok benne biztos, hogy megvan-e neked ez az információ, inkább megosztom. Csak azért kérdezem, mert érteni szeretném, nem akadékoskodni akarok. 
  • Kérjünk bátran visszajelzést arra, hogy ahogyan mondtuk, az milyen volt. Pl: Ez most fogadható volt? Nagyon vehemens voltam? Követhető voltam, vagy túl gyorsan elhadartam? 
  • Kérdezzünk rá, hogy hatott a másikra, amit mondtunk. Ez most megrémítette őt, vagy inkább inspriálta? Azért maradt csendben, mert lesokkoltuk, vagy azért mert rögtön beindultak a gondolatai, és máris a megoldáson töri a fejét. 

Ezekkel a fenti áthidalásokkal a felek rendszeréből hiányzó információ kimondódik (a fejekből kikerül a közös kommunikációs térbe) és sok félreértést eloszlathat. Olyan félreértéseket, amelyekből tüskék vagy komolyabb súrlódások lehetnek, és mérgezhetik a mindennapjainkat.  

Ezt a modellt is be szoktam vinni a coach és a teamcoach képzésekre, mert coachként/teamcoachként ez egy jó szemüveg lehet, hogyha a kommunikációs nehézségekkel dolgozunk. 

Olvastad már a vezetőknek szóló cikkemet, amely a coaching eszköztár pozitív hatásairól szól?

Szabó Tamara,
coach (MCC*), teamcoach, organizational coach

#icfakkreditáltképzés #businesscoach #cocreatecoachcamp #cocreateteamcoachcamp

Master Certified Coach, a Nemzetközi Coaching Szövetség (ICF) keretében megszerezhető legmagasabb szintű minősítés 

Share this post