A rés, a tér és a nehézségekkel való megküzdés (reziliencia)

Sokan Covey-nak tulajdonítják az ún. rés koncepcióját, holott ő maga is azt mondja, ez nem tőle származik. A szakemberek jelentős része Viktor Frankl, osztrák pszichiátertől származtatja. Bár angolul mindketten a space kifejezést használják, Covey esetében a magyar fordítások résként, Frankl esetében inkább térként hivatkoznak rá. Na de miről is szól ez, és mi köze van a rezilienciához?

Az inger és a válasz között van egy tér. Ebben a térben hatalmunkban áll megválasztani a válaszunkat. Válaszunkban növekedésünk és szabadságunk rejlik.

Viktor Frankl

Álljunk meg itt egy pillanatra és nézzünk rá erre a pár mondatra a reziliencia szemüvegén keresztül. Rossz dolgok mindenkivel történnek. Ha nem is olyan intenzitásúak, mint például a holokauszt túlélő Frankl-lal, azért mindannyiunk életében vannak helyzetek, amelyek megrázzák világunkat.

Az, hogy ezekre a helyzetekre hogyan reagálunk, az rajtunk áll. Miénk a döntés szabadsága, hogy megválasszuk a hozzáállásunkat. Abban, ahogyan ezt tesszük, benne van egy nagy fejlődési potenciál. Az utóbbi évek stresszkutatásainak és traumakutatásainak egy érdekes vonalát képezi az, hogyan tudjuk a megélt nehézségeket fejlődésünk javára fordítani. Engem különösen megfogott Steinberg munkássága, aki azt kutatta, hogy egy-egy trauma hogyan segített hozzá embereket ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljenek képességeikkel, megtalálják életcéljukat. S mindezek által meghaladják saját magukat, és mindezt a közösség javára fordítsák. (Erről „Felfelé zuhanás” c. blogposztunkban olvashatsz bővebben). Vegyük például Petra Nemcova szupermodell esetét, aki a thaiföldi cunami során elvesztette szerelmét, ő maga órákon át törött csontokkal egy pálmafa ágaiba kapaszkodva menekült meg, miközben gyermekek segélykiáltását hallotta, és tudta, ha elengedi az ágat, hogy segítsen nekik, ő maga odavész. Ez ébresztette rá, hogy új irányt kell adnia életének: létrehozott egy alapítványt, adományokat gyűjtött, és 100 körüli iskolát alapított világszerte, hogy segítse a gyerekeket.

Amikor egy ajtó bezárul, és a korábbi célravezető dolgok nem működnek, megtörhetünk, összeomolhatunk, VAGY megnézhetjük, hogy milyen ajtók nyílnak ezáltal. Ha te azok táborát erősíted, akik ilyenkor összeomolnak, és nehezen állnak fel, akkor jó, ha tudod, hogy a nehézségekkel való megküzdés képessége fejleszthető.  

Szóval mielőtt belecsúsznál a zsigeri reakciódba, hozd létre magadnak azt a bizonyos teret, ahol van választásod. Lépj egy kicsit hátrébb (ezt akár fizikálisan is megteheted, például hogy fizikailag helyet változtatsz, pl: elmész sétálni) és adj magadnak időt. Próbáld meg késleltetni a reakcióidat, akármennyire is nagy a nyomás, és úgy érzed azonnal lépned kell. (Egy korábbi blogposztban olvashattál arról, hogy a negatív érzések azonnali reakciókra késztetnek, amelyek jellemzően az üss vagy fuss evolúciós késztetésekre hajaznak.)

Ha már sikerült létrehozni a teret, akkor jöjjön néhány tipp, hogyan használhatod ki, hogy minél eredményesebben küzdj meg a nehéz helyzetekkel, az ezekkel járó kilátástalanság és tehetetlenség érzéssel:

• Tudatosítsd, hogy az emberi élet velejárója a nehéz helyzetek megélése. Nem kerülhetjük el ezeket. Ezek a helyzetek nem állandó helyzetek, a velük járó érzések is előbb-utóbb elmúlnak.
• Ha nem is tudod megoldani magát a helyzet, de apró lépésekben tudsz előrelépni. Az, hogy tesszük, amire van ráhatásunk, segít visszanyerni abbéli hitünket, hogy a cselevéseinknek van hatása, hogy haladunk.
• Fordítsd arra az energiánkat, ami feltölt. Az ritkán történik meg, hogy az életünkből egyik pillanatról a másikra minden jó eltűnik. Képzeld el ezt úgy, mint egy kép, amin van előtér, meg háttér. Az rajtad áll, hogy mi kerül az előtérbe, és mi a háttérbe. Erősítsd fel a jó dolgokat: ha feltölt a futás, menj ki, fuss egyet, élvezd a nyíló virág illatát, vagy a szél simogatását (minél több érzékszerved be tudod vonni, annál jobb).
• Nézd meg, mi az, ami igazán fontos és tartalmas az életben. Kerülj kapcsolatba ezekkel a dolgokkal, emberekkel!
• Emlékeztesd magad a saját értékeidre, erősségeidre, és nézd meg, ebben a helyzetben ezek hogyan tudnak a szolgálatodra lenni.
• Végezetül jöjjön nagy kedvencem Susan David receptje, aki az érzelmi agilitás (nevezhetnénk akár érzelmi rezilienciának is) úttörője:
  • Nézz szembe bátran az érzéseiddel: figyeld meg a nehéz érzéseket, azonosítsd be őket.
  • Fogadd el, hogy a jelen helyzet ilyen érzéseket váltott ki (az érzéseid nem te vagy, ezek érzések), légy türelmes és elfogadó magaddal.
  • Fordulj kíváncsisággal az érzéseid felé: mit próbál neked tanítani most ez az érzés?

A reziliencia egy izom, edzhető. Kitartó gyakorlást igényel, de ne feledd, van választásod, és minden egyes lépés, minden egyes nap valami újat hoz.

Szabó Tamara
szervezetfejlesztő, tréner, coach (MCC), teamcoach