A problémafókusz: az észrevehetetlen kórság

Amikor a problémafókusz elharapózik, és azt érezzük, hogy nincs erőnk tenni a megoldásért. Egyének, csapatok, szervezetek egyaránt szenvednek tőle. Létrehoz egy tehetetlenséget a rendszerben. Alig vehető észre hogyan és miből jött létre – hisz mindenki jót akart. Aztán egyszer csak ott állunk, letolt gatyával (és bugyival), megfagyva, zéró energiával a továbblépéshez. Kétrészes sorozatunk első részében a problémafókuszt vizsgáljuk, második részében pedig arról lesz szó, hogyan lehet belőle továbblépni.

Mi a problémafókusz?

Amikor a gondolkodásunk elsősorban a problémára irányul. Azért trükkös, mert ideig-óráig eredményes és előrevivő. Hisz ezáltal tudjuk megérteni igazán a helyzetet. Biztosan többen ismeritek a Toyota féle 5-miért módszert, vagy a különböző gyökérok elemző módszereket. Ezek mind-mind a problémát elemzik, a mögöttes okokat tárják fel. Azon a meggyőződésen alapulva, hogy akkor tudunk jó helyen beavatkozni a rendszerbe, akkor tudjuk a megfelelő megoldást szállítani, ha értjük, mi áll a probléma hátterében.

Amikor a problémafókusz ott is felüti a fejét, ahol nem kellene

A nehézség ott kezdődik, amikor azokban a helyzetekben is a problémafókusz tölti be a teret, amikor az már nem adekvát. Amikor már valami másra lenne szükség. Vagy mert a problémafókusz már nem ad hozzá a helyzethez, vagy mert sürgős megoldást kell szállítani, vagy mert valójában a problémafókusz nem azt a célt szolgálja, hogy előremenetel legyen, hanem valami mögöttes, sokszor tudattalan, egyéni igény áll mögötte.

Mi lehet a mögöttes egyéni igény?

Több minden, mint gondolnánk. A nehézség ilyenkor az, hogy az egyén igénye felülkerekedik a csapat igényén. Most a teljesség igénye nélkül két nagy klasszikust fogok kiemelni. Amikor ezek átveszik az irányítást, és az egyének kielégítetlen igénye (pl: kapjon figyelmet, fontosnak érezze magát) diktálja a megbeszélés menetét, ahelyett hogy a csapat érdeke (lépjünk előre, legyen egy megoldás) határozná meg.

1. Figyeleméhség: Amikor valakinek több figyelemre van szüksége, mint amit egyébként megkap, és emiatt – tudattalanul – azt a módszert választja az extra figyelem megszerzésére, hogy ledob egy atombombát (azaz bedobja a problémát a közösbe, túldramatizálva, katasztrófát sejtetve, ha nem történik semmi), megoldási javaslat természetesen nem érkezik. De addig a pontig, amíg az atombomba megérkezik a beszélgetésbe, és robban (itt a robbanás alatt azt értem, hogy úrrá lesz a tehetetlenség és reménytelenség a csapaton), a csapat teljes figyelme rá szegeződik.

2. Fontosságérzet: Az, akinek feltűnik a probléma, az fontos, hisz felhívja valami olyanra a figyelmet, amivel muszáj a csapatnak foglalkoznia. Ha nem szánná rá időt/energiát/figyelmet a csapat, akkor valami nagyon rossz dolog történne. Szóval a problémára a figyelem odaterelése egy nagyon hasznos kontribúció tud lenni egy csapattag részéről. Ha valaki azt éli meg, hogy nem ismerik el eléggé, hogy ő nem elég hasznos tagja a csapatnak, könnyen nyúl problémafókuszhoz, hogy ezzel mutassa meg, hogy ő mennyire értékes a csapatban.

Miből ismerhetjük fel, hogy beleragadtunk a problémafókuszba?

A legszembetűnőbb jele a kísérőérzések szoktak lenni. Düh, tehetetlenség, reménytelenség, frusztráltság, kivonulás a helyzetből (úgysem tudunk mit tenni), enerváltság, alacsony energiaszint csapat-szerte.

Amiből még könnyű lehet beazonosítani, hogy a problémafókusz nagyon a múltra irányul. Szemben a megoldásfókusszal, ami meg kimondottan jövőfókuszú. Van benne egyfajta merevség és rigiditás, szemben a megoldásfókusz határfeszegetésével, rugalmas hozzáállásával.

Aztán van jó néhány klasszikus mondat is, ami biztos, hogy ismerősen fog csengeni. Az a baj, hogy … Azért nem lehet megcsinálni, mert … Ez így nem fog menni, …

És hogyan másszunk ki belőle?

Ha már észrevettük, és tudatosult, hogy benne vagyunk, az első lépést már meg is tettük! Változtatni akkor tudunk, ha az adott jelenség a tudatossági terünkben van. Akkor már tudunk tenni ellene. A beszélés, agyalás helyett a tevés, csinálás már előrelépés lehet. Szóval felismerni, és átváltani megoldásfókuszra. Hogy ez utóbbit pontosan hogyan lehet megtenni, arról a következő blogposztban olvashatsz!

Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach