Pozitív pszichológia és a szervezeti mindennapok: a kezdetek

Mára már kiterjedt kutatási terület a pszichológián belül a pozitív pszichológia. Ami miatt engem nagyon megfogott, hogy számos olyan elmélete van, ami az üzleti világban, a szervezeti működés kontextusában is rendkívül jól hasznosítható. De mielőtt ránéznénk arra, hogy mit is tudunk a cégek mindennapjaiba bevinni ebből a tudományterületből, nézzük meg, honnan is indult. 

Egyszer volt, hol nem volt … így szoktak kezdődni a mesék, és valahol ott fejeződnek be, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Na de hogy jön ez a pozitív pszichológiához? Valahogy úgy, hogy a pozitív pszichológia egyik kulcskérdése, hogy hogyan és mitől leszünk boldogak. A boldogság helyett ugyan sokszor a lelki jóllét, vagy a szubjektív jóllét fogalmát használja. (Aminek egyébként egy végtelenül praktikus oka van: Diener, a téma elszánt kutatója attól való félelmében, hogy ha egy olyan megfoghatatlan témáról, mint a boldogság publikál, elköszönhet egyetemi katedrájától.) 

Na de ne szaladjunk annyira előre, 1954-et írunk, és a sokak által ismert piramis megalkotója, Abraham Maslow használja először a fogalmat. Eddig, és a második világháborút követően különösen, a pszichológia központjában az emberi működés diszfunkciói, a mentális betegségek álltak. Maslow és a humanisztikus pszichológia képviselői viszont amellett köteleződtek el, hogy visszahozzák a pszichológia tárgykörébe azt, amitől jól vannak az emberek, amitől kiteljesedett életet élhetnek. Gondoljunk csak bele, attól, hogy valaki még nincs rosszul, nem biztos, hogy jól van. Egy új korszak vette kezdetét, a patológia-fókusz mellett a vizsgálódás tárgyává vált az egyén, amitől jól működik, amitől fejlődik, amitől boldognak érzi magát, és olyan érzéseket vizsgál, mint a boldogság, a remény, a megelégedettség. 

A másik fontos mérföldkő a pozitív pszichológia történetében az volt, amikor Martin Seligmant megválasztották az Amerikai Pszichológiai Társaság elnökévé. Programadó beszédének a kulcsgondolata az volt, hogy hibák korrigálása helyett az erősségekre és a képességek kibontakoztatására kell fókuszálni. Hogy jutott erre a következtetésre? 

 … a kertemben gyomláltunk az ötéves lányommal, Nikkivel … Célorientált vagyok, és mindig időhiányban szenvedek, tehát ha gyomlálok a kertben, akkor a gyomlálásra összpontosítok. Nikki pedig a levegőbe dobálta a gyomokat, táncolt és énekelt. Mivel megzavart, kiabáltam vele, és ő arrébb sétált. Pár percen belül visszajött, és azt mondta: „Papa, szeretnék neked mondani valamit.” 

„Igen, Nikki?”

„Papa, emlékszel, mi volt az ötödik születésnapom előtt? Hároméves koromtól ötéves koromig hisztis voltam. Egész nap nyafogtam. Az ötödik születésnapomon eldöntöttem, hogy soha többet nem fogok nyafogni. Ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha tettem. És ha én képes voltam abbahagyni a nyafogást, akkor te is meg tudod állni, hogy ilyen mogorva legyél.” 

Ha egy ötévesnek sikerült kilépni a megszoktott sémáiból, hogy a mindennapok minősége jobb legyen, akkor neked, a környezetedben élőknek, a munkahelyeden a csapattagjaidnak vagy épp a beosztottaidnak miért ne lehetne erre éppúgy esélye? 

Hogy mit nyerhetsz? vagy hogy hogyan tudod mindezt elérni? A következő posztokban olvashatsz minderről. 

Szabó Tamara

szervezetfejlesztő, coach (MCC), tréner, facilitátor

Ha érdekelnek a témáink, ne habozz, tarts velünk a facebookon, instán, meetup eseményeinken.