Ott álltam hallgatóként a coaching pálya kezdetén. Imádtam a képzés minden pillanatát, azt éltem meg, hogy a coachságban találkozik minden, amit eddig tanultam. Hogy az, aki vagyok, az, amit tudok, ebben a szerepben igazán sok értéket tud teremteni.
Ahá, ez így mind szép és jó, de hogy lesz ebből karrier? Hogy lesznek ebből fizetős ügyfelekí? Nekem volt egy pofonegyszerű trükköm, ami bevált.
Elköteleződés a coaching iránt
Tudtam, hogy ez az, amit csinálni szeretnék. Azt is tudtam, hogy ha kitartóan időt szánok rá, hogy elérjem ezt a célt, akkor előbb-utóbb, annak kell legyen valami eredménye. Megerősödnek a kompetenciáim, az életem részévé válik a coaching.
De hogy nézett ki mindez a gyakorlatban?
Napi 2 óra a coaching jegyében
Elhatároztam, hogy napi két órát coachinggal fogok tölteni. Igen, volt főállásom (amiből a megélhetésem biztosítva volt), voltak hobbijaim, de tudtam, hogy ez a téma van számomra annyira fontos, hogy ezt rá fogom szánni.
Hogyan is tevődött össze ez a két óra?
Adtam magamnak szabadságot abban, hogy ez a két óra hogyan tud összetevődni. Több olyan dolgot megengedtem magamnak, amiről azt gondoltam, segít engem coachkarrierem építésében. Alapvetően háromféle tevékenyésgre fókuszáltam:
- Coacholni, coacholni, coacholni: gyakoroljam a tanultakat, ne essek ki a rutinból, erősödjenek és stabilizálódjanak a coach kompetenciáim.
- Beszélgessek emberekkel a coachingról. Akkoriban – csak emlékeztőül én 2010-ben iratkoztam be coachképzésre – még kevesen tudták, mi a coaching. Akár a kávéautomatánál találkoztam valakivel a munkahelyemen, akár egy régi ismerőssel egy pohár bor mellett, én bizony mindenkinek arról meséltem, milyen csodás dolog a coaching, és mi mindenben tud támogatást adni.
- Tanulás. Coachinghoz szorosabban, vagy lazábban kötődő dolgokat. Olvastam, elmentem képzésekre, videókat néztem. Szívtam magamba minden olyan tudást, amiről az volt a fantáziám, hogy erősíthet engem coachként.
És mi van ma a coachinggal?
Eltelt 15 év. Sok éven keresztül a coaching egy plusz lábam volt. Ma már a saját cégemet viszem, coacholok itthon, coacholok a nemzetközi piacon, nemzetközileg akkreditált coachképzések kötődnek a nevemhez, rendszeres előadója vagyok az ICF Magyar Tagozat eseményeinek (konferenciák, MAP-ok, kompetenciafórum). A mai napig ez a hármasság megmaradt:
- Munka a terepen: Figyelek rá, hogy időm egy jelentős részében kint legyek a terepen, újfajta megbízások, új szektorok (amibe a probono munka a civil szektorban éppúgy belefér), új ügyfelek. És persze hogy megfelelő arányban legyen benne egyéni, team- és group coaching. Mindhármat szeretem, ha az egyik alulreprezentált épp, elkezd hiányozni.
- Háttérmunka, branding, sales: viszem a cég ügyeit, építem és erősítem a Co-Create brandet, tartom a kapcsolatot az ügyfelekkel, a fontos stakeholdereimmel. Itt fontos megemlítenem, hogy több ügyfelem van abból a körből, akiknek annak idején csillogó szemmel meséltem a coachingról. Gondoltam volna ezt 15 évvel ezelőtt …?! Hát nem.
- Folyamatos fejlődés, tanulás: Igen, ez is megmaradt. Hogy valami olyat tanuljak folyamatosan, amitől erősödöm coach szerepemben, és a nap végig az ügyfeleim is jól járnak az újonnan megszerzett tudásommal.
Hogy mindenkénél működik-e ez a tipp? Nem tudom. Amiben viszont biztos vagyok, hogy ha erre a pályára készülsz, nem csak az számít, hogy hogyan és mennyit coacholsz. Hanem egyszerre kell vállalkozónak is lenned (és nem, ebből a belső coachok sem kivételek, csak náluk ez egyfajta intrapreneurség), és folyamatosan tanulnod: követned a szakmai trendeket éppúgy, mint az üzleti élet változásait.
Megéri-e? Szerintem igen. A coachság egy csodás szakma, még ha nem is csak coachingról szól kizárólag.
Ha idáig eljutottál, mindenképpen olvasd el a Hogyan indult a coach karrierem: Kalauz coachinggal kacérkodóknak -1. részt is.
a Co-Create Coachképző alapítója
* Master Certified Coach, a Nemzetközi Coaching Szövetség (ICF) által mester szinten akkreditált coach
