Van az úgy, hogy a düh annyira eluralkodik rajtunk, hogy nem is tudunk szinte másra koncentrálni. Akármivel próbálunk foglalkozni, visszatérünk oda, ami történt, amivel valaki nagyon is kihozott minket a sodrunkból. A düh áll nyerésre. Rajtad áll: hagyod, hogy a dühöd uraljon el téged, vagy inkább te uralod a dühödet. Ez a poszt arra ad tippeket, ha úgy döntesz, hogy te diktálsz és nem a düh.
A minap egy coaching ügyfelem nagyon dühösen érkezett az ülésre. Nem is igazán tudott haladni azzal, amivel egyébként szeretett volna (igen, ő egy olyan ügyfél, aki nagyon felkészülten érkezik az ülésre, listával, hogy mi mindennel szeretne foglalkozni). Egy magas beosztásban levő kollégája feleslegesen dolgoztatta. Napokkal előtte szólhatott volna neki, hogy feleslegesen ne pörögjön valamin, ám ez nem történt meg. Ügyfelem elképesztően dühös lett, több beszélgetést is kezdeményezett a kollégájával, jelezte neki, hogy mi esett rosszul. A másik azonban nem vállalt felelősséget a történtekért, csak másra mutogatott folyamatosan. (Ha érdekel a felelősségvállalás témája, korábbi posztokban olvashatsz róla).
Mi az, ami látszik ebből a helyzetből?
Az ügyfelem és a kollégája jó néhány dolog mentén nagyon eltérően működnek. Míg az ügyfelem előszeretettel vállal felelősséget (ez a készülésből is látszik, hogy a saját fejlődéséért mennyit tesz), sőt néha túl sokat is, a kollégának ez nem az erőssége. Az ügyfelem hozzáállását a bátor konfrontáció jellemzi, hisz két beszélgetést is kezdeményezett, hogy rávilágítson, mi az, ami neki nem volt okés a helyzetben, és fontos lenne, hogy a jövőben máshogy álljanak hozzá.
Egy dologra nem volt az ügyfelemnek válasza: mi a teendő, ha nem éri el a célját, a másik oldalon nem jelenik meg a belátás, a felelősségvállalás az elkövetett hibáért. Amikor ő már nem tud mit tenni, hisz amire volt ráhatása (amit tudott kontrollálni), azt megtette. Innentől kezdve nem rajta múlnak a dolgok. Egy valamit tehet mindössze: megváltoztatja azt, ahogyan áll a helyzethez.
Ha úgy döntesz, hogy elengeded a dühödet …
… akkor érdemes az alábbi szempontokat mérlegelned.
- Törődsz-e annyira a másikkal, hogy fel akard hívni a figyelmét arra, mennyire káros a viselkedése?
- Akarsz-e ebbe több időt és energiát tenni?
- Ha úgy döntesz, hogy teszel bele energiát, mérd fel, hogy mi az, amire a konkrét helyzet kapcsán van ráhatásod?
- Mérd fel, hogy mit próbál üzenni neked a dühöd. Susan David elmélete szerint az érzéseink sosem ellenünk vannak, minket próbálnak segíteni. Vajon mit próbál a dühöd éppen súgni neked?
- Találj ki valamit, amire gondolni fogsz, ha újra kopogtatna a történet a gondolataid kapuján. Ne tápláld a dühödet, táplálj inkább valami mást helyette.
- Ne várd el az emberektől, hogy úgy viselkedjenek ahogy te. Mások vagyunk, máshogyan szocializálódtunk, más értékek és más elvek mentén működünk.
Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni.
Bert Hellinger
Te találsz a fentiek közül olyat, ami segít neked megváltozva tovább menni?
Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach
