Miről is szólhatna az év első posztja, mint célkitűzésekről meg tervezésről. Év eleje mindig jó alkalom a változtatásra, új célok kitűzésére, tervek kovácsolására, fogadalmakra. Egyénileg, csapatban, szervezeti szinten is a január sok ilyen tevékenységet hoz magával. Vannak azonban klasszikus hibák, amikre érdemes odafigyelnünk. Nézzük melyek ezek!
Nem elég bátor cél
Ha nem mersz nagyot álmodni, nem is fog nagy dolog történni veled! Én hiszek abban, hogy ér bátornak lenni a célkitűzéskor. Nézz magadba, mi a szíved vágya, és tűzd ki azt célul! A célhoz kötődő érzelmi töltet (pl: a vágy) segít, energiát ad, hogy tudjunk tenni a célért. Sokan hisznek a SMART célokban, én bevallom kevésbé szeretem őket. Pont azért, mert a realitás megköt, és megakadályoz abban, hogy merjünk nagyot álmodni.
Nem kapnak megfelelő prioritást a célhoz közelebb vivő tevékenységek
Egy másik klasszikus hiba, hogy elfelejtjük a tevékenységeinket olyan szempontból priorizálni, hogy közelebb visz-e a célhoz. Lekötjük magunkat folyamatosan, mindig van mit tenni. De vajon olyan dolgokat teszünk-e, amelyek eljuttatnak minket a célba?
Szóval, ha már van egy bátor, ambiciózus célod, akkor érdemes az oda vezető utat (a tervet) úgy felépíteni, hogy a mindennapi tevékenységeid közül priorizálj azokra, amelyek közelebb visznek téged. Emlékszem, amikor több mint tíz évvel ezelőtt elhatároztam, hogy coach leszek, minden áldott nap tettem ezért. Vagy tanultam, vagy gyakoroltam, vagy beszélgettem emberekkel arról, hogy mi a coaching. Lassan, apró pici lépésekkel haladtam a célom felé.
Felülírjuk a célt
Az előző baki egyenes következménye, hogy ha nem olyan tevékenységeket végzünk, amelyek közelebb visznek minket a célunkhoz, akkor nem a tevékenységeket gondoljuk újra, hanem a célt felülírjuk. Pedig ilyenkor érdemes a célt tartani, és azt megvizsgálni, hogy a terv, meg az adott tevékenységek megfelelőek voltak-e.
Ez nem jelenti azt, hogy ha a cél okafogyottá válik, akkor ne lehessen újratervezni. Csupán azt, hogy az újratervezés oka ne az legyen, hogy nem jutottunk közelebb a célhoz, ezért választunk egy könnyebben elérhetőt. Holott lehet, hogy csak a célhoz vezető út nem volt megfelelő.
Pániktevékenységek folyamatos, következetes, apró lépések helyett
Ha van egy jó célunk, ami mellett érzelmileg is el tudunk köteleződni, és olyan tevékenységekre priorizálunk, amelyek visznek minket efelé, akkor már csak az időzítésre kell figyelnünk. Mikorra időzítsük ezeket a tevékenységeket? Klasszikus szervezeti hiba, hogy például negyedévente ránézünk a célokra, és amikor be kell számolni róla, hogy mi mindent tettünk a cél elérése érdekében, akkor hirtelen teszünk valamit, összeszedünk pár olyan tevékenységet, amit fel tudunk mutatni.
Mennyivel jobb lenne, ha ehelyett
- azt néznénk, hogy közelebb kerültünk-e a célhoz
- minden nap ott lebegne a cél a szemünk előtt, és következetesen, apró lépésekkel haladnánk felé.
Célok kellenek, hisz ahogy az afrikai közmondás tartja „A holnap azoké, akik ma terveznek vele”. A te kezedben a holnapod, tervezz vele!
Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach
