Egyre több minden változik, és egyre kevesebb minden állandó. Arról nem is beszélve, hogy ez a sok változás milyen érzelmi kavalkádot hoz létre. Nem könnyű ezekben az érzésekben lennünk. Előző blogposztunk azt járta körbe, hogy mennyire fontos a vezetők számára, hogy készen álljanak a változásokra. Vezetőként készen állni a változásokra jelenti azt is, hogy tudunk bánni ezekkel az érzéseinkkel.
De mégis milyen érzéseket szül a változás?
Nincs egy lista, amin mindenki keresztül megy. A változások mentén bennünk kialakuló érzések nagyban függenek attól, hogy indukáljuk vagy „elszenvedjük” a változásokat.
Nézzük azt, ami a leggyakoribb: a változást nem mi kezdeményeztük, és olyan mértékben érint minket, hogy tudunk kibújni alóla.
- Düh: Ez most miért pont velem történik? Nem lehetne, hogy más essen ennek áldozatul? Én csak azért sem fogok beállni a sorba!
- Bizonytalanság: A változás új játékszabályokkal jár. És nem ismerjük az új szabályokat. Mi lesz? Milyen lesz az új helyzet? Kikkel fogok együtt dolgozni?
- Félelem, kétségbeesés: Mi van ha nem tudom megállni a helyem? Ha nem leszek elég jó? Ha nem tudom megtanulni mindazt, ami az új felálláshoz szükséges?
- Tehetetlenség: Semmit nem tudok tenni. Senkit nem érdekel a véleményem, meg hogy én mit szeretnék.
Akár pozitív érzések is megjelenhetnek:
És mindezek mellett/után megjelennek az olyan pozitív érzések is, mint a remény, a bizakodás, a hit, hogy a dolgok akár jól is alakulhatnak. Hogy a változások valami jót is hozhatnak. A változások által valami olyan képességünkre lelhetünk rá, amiről eddig nem is tudtunk. Amit azonban ne felejts el ilyenkor, hogy a negatív érzéseink hajlamosabbak sokkal hangosabban kiabálni a fülünkbe (ezáltal intenzívebben hatni ránk), mint a pozitívak.
Mi tehát a teendő?
Fontos, hogy megtanuljunk ezekkel az érzésekkel együtt lenni. Hogy ebben mi segíthet, a következő posztból megtudhatod.
Szabó Tamara
coach (MCC), teamcoach, organizational coach
