Te mennyire tudsz hatni a vezetődre, vagy akár a vezetőd vezetőire?
Visszatérő téma a coachingjaimban, hogy hogyan lehetne érvényt szerezni egy ötletnek, hatni a felettünk levőkre a szervezetben. Éppúgy téma ez a magyar, mint a német, a görög, az angol ügyfeleimnél, a közép- és felsővezetőknél, de olyanoknál is, akik nem töltenek be vezetői funkciók, csak van egy olyan elgondolásuk, amiről hiszik, hogy a szervezet számára hasznos lenne.
Mikor behozzák ezt a témát coachingba, már jellemzően kipróbáltak ezt-azt, de nem értek el sikert. Neked sikerül a vezetőidnél elérni, amit szeretnél? Nézzük meg, mi szokott félremenni, és mi tud segíteni!
Van rá szavunk?
Az angolban már elterjedt a manage up kifejezés, de milyen érdekes, hogy a magyar nyelvben (és az a feltételezésem, hogy még számos más nyelvben) erre külön még nincs szavunk. Mi érdekérvényesítünk, lobbizunk, hatást gyakorlunk. Nyelvészként nekem ez mindig érdekes, hogy mikor jelenik meg egy jelenségre egy szó a nyelvben. Na de ez inkább az én érdeklődésem, mint a tiétek, szóval menjünk inkább affelé, hogy min tudunk elcsúszni, és mi tud kapaszkodó lenni.
A banánhéjak
Mondom, amit én érzékelek az ügyfeleimnél, hogy mi az, amivel nehezítik a saját dolgukat. Ha mást kérdeztek, akkor biztos mást fog mondani.
Na de akkor nézzük. (És közben egy kis önreflexióra is hívlak, hogy te mennyire szoktál elcsúszni ezeken.)
- Azon vagy, hogy meggyőzd a másikat az ötleted, elgondolásod helyességéről. Ahelyett, hogy időt szánnál rá, hogy megértsd a másik álláspontját, neki mi a fontos, neki mik a prioritásai.
- Ugyanazzal a stratégiával próbálkozol újra és újra. Ami nem működik, azt felesleges erőltetni. Ha visszapattansz egy ötlettel, sokszor az van mögötte, hogy a másik nem értette meg az ötleted. Ha ugyanúgy próbálod mondani, továbbra sem fogja megérteni.
- A saját referenciakeretedet használod. A saját szemszögedből mondod el, hogy miért jó a te ötleted. A te referenciakereted, a te prioritásaid, a te igényeid nem feltétlen fedi a másikét.
- A hatalomhoz való viszonyod milyensége. A te fejedben mi él annak kapcsán, akinek hatalma van. (Hű, én nagyon nem szeretem ezt a hatalom szót, de itt most muszáj vagyok ezt használni, hogy leírjam a jelenséget.) Ha a hatalomhoz való viszonyodban ott a félelem, a félszegség, a tartás, az akár nehezítheti is a dolgodat. Akinek a hatalma van, az is ember. Megvannak a maga fejfájásai, igényei, vágyai, érdekei.
Gyakorlati kapaszkodók
Van pár apró, gyakorlati tipp, amivel érdemes kísérletezni. Nem mondom, hogy ez mind működik mindenkinél, de egy próbát mind megér.
1.Taktikus empátia (Chris Voss)
Chris Voss az FBI túsztárgyalója volt. Ha valaki, ő biztos sokat tud az érdekérvényesítésről. Mondanom sem kell, a taktikus szóval is van bajom, mert coachként az empátia annyira lényegi része a működésünknek, hogy nehéz erre úgy gondolni, hogy taktikaként alkalmazzuk.
Ami ennek az eszköznek a lényege, hogy hangot adunk annak, amit megértettünk a másik motivációjából, prioritásaiból. Nem kell egyetértsünk vele, attól még tudunk megértőek lenni. Ráadásul mindezt úgy tesszük, hogy az nincs kőbe vésve, a másik vissza is dobhatja akár.
Pl: Úgy látom, a határidő nagyon fontos számodra. Hallatszik, hogy a piacszerzés most az elsődleges prioritás.
2. A mi ötletünk hogyan támogatja az ő prioritásait?
Hogyan tudjuk úgy tálalni az ötletünket, hogy az a másik prioritásait is támogatja? Nem kell kiforgatnod az ötleted magából, csak meg kell találd a kapcsolódási pontokat. Mi az, amit a te ötleted hozhat, és támogatja az ő céljait. (A híres angol kifejezés WIIFM – azaz What’s in it for me is erre utal, hogy meg kell mutassuk, a másik mit nyer az ötletünk/elgondolásunk által).
Na mit szólsz ezekhez? Megérnek egy próbát?
Hajrá! És ha elakadnál, keress valakit, aki a külső nézőpontjával, vagy akár a te gondolkodási csapdáid felismerésével, vagy lehet, hogy épp a (valódi) empátiájával át tud lendíteni téged ezen a ponton.
MCC, ACTC, MCS (ACC, PCC, MCC)
A Co-Create Coachképző alapítója
