A hozzánk képzésbe jelentkezők mindig meglepődnek, amikor én egzaktul kijelentem, hogy én a coachingot nem segítő szakmának tartom. Sokkal inkább tudok menni azzal, hogy ez egy tudatosító szakma. Tudom, ez elsőre furcsán hangzik. Hiszen a legtöbben úgy gondolnak a coachingra, mint segítő szakmára. Vagy épp azért akarnak coachcsá képződni, hogy segíthessenek másokon. Pedig a coaching valójában egy tudatosító szakma.
Pár évvel ezelőtt hallottam ezt a megközelítést egy konferencián, az ICF egykori globális elnökétől, és nagyon megtetszett a gondolat. Azóta is érlelem magamban. Arról nem is beszélve, hogy képzőként újra és újra szembesülök azzal, hogy akik “segítőként” aposztrofálják magukat coachként, mennyire leszűkítik a mozgásterüket, és milyen korlátot szabnak a saját és ügyfeleik fejlődésének.
Miben más a coaching, ha segítő vagy ha tudatosító szakmaként gondolunk a rá?
Nem fogalmazásbeli különbségről van szó. Nagyon más mögöttes működést feltételez a segítés és a tudatosítás.
Amikor segítőként gondolunk magunkra, könnyen belecsúszhatunk egy olyan viszonyba, ahol az egyik embernek van valamije, amire a másiknak szüksége van. Az egyik tud, a másik meg nem. Az egyik erősebb/stabilabb/okosabb, a másik elveszett, és támogatásra szorul.
A coaching messze nem ez a műfaj.
Abból a feltételezésről indul, hogy az ügyfél nem hiányok összessége, nem megjavítandó, nem megmentendő. Ja, és nem is áldozata a saját életének. Hanem az életét alakítani képes, cselekvő ember. Olyan valaki, aki már most is rengeteg tudással, tapasztalattal, megoldással és erőforrással rendelkezik. Csak ezekhez éppen nem mindig fér hozzá. Mert belekerült egy helyzetbe. Mert beszűkült a figyelme. Mert annyira benne van a történetben, hogy kívülről már sokkal tisztábban látszik.
A coaching során újfajta perspektívákra tesz szert. (Bevallom, az én coachingfilozófiám szerves része, hogy gondolkodó partnerként tekintek magamra.) A coachingban ezek az új meglátások nem tanácsként érkeznek, sokkal inkább a coach helyzetbe hozza az ügyfelét, hogy menjen el oda, ahol még nem járt, nézzen rá azokra a dolgokra, amikre még nem nézett rá, hogy új felismerésekre jusson, új összefüggéseket lásson meg, máshogy tekintsen önmagára. Na ez a tudatosítás!
Intervenciók, amelyek új nézőpontokat nyitnak a coachingban
Szóval szerintem egy jó coach, nem segít, hanem olyan teret tart, ahol valaki tisztábban kezd látni. Ahol észreveszi a saját mintázatait, ahol felfedezi a saját mozgásterét, ahol újra kapcsolódik ahhoz a tudáshoz, képességhez, ami valójában végig ott volt benne.
Van kedved egy kísérlethez?
Amikor legközelebb odaülsz coachként egy ügyfélhez, hogy segíts neki, arra hívlak, hogy ne segítőként gondolj magadra, és nézd meg, ez mit változtat a coach-működéseden, és mit ad ez a megközelítés az ügyfelednek.
Ha pedig érdeklődsz a coaching iránt, akkor gyere el az augusztusi webináriumunkra, vagy nézz szét a képzéseink között.
Szabó Tamara MCC*,
MCC, ACTC, MCS (ACC, PCC, MCC)
A Co-Create Coachképző alapítója
*Master Certified Coach, a Nemzetközi Coaching Szövetség (ICF) által mester szinten akkreditált coach
