Életem első útinaplója, szakmaisággal fűszerezve. Június végén, július elején mesés napokat töltöttem Lausanne-ban, ez az a fajta szakmai program volt, amire egész életemben emlékezni fogok.
Hogy mitől válik számomra emlékezetessé egy program? Attól, hogy olyan a közeg, a résztvevők, hogy könnyű hozni a legjobb formám.
Na ez a program pontosan ilyen volt!
Kik érkeztek a vezetőfejlesztésre?
Mi jellemzi a résztvevőket, akikkel számomra maradandó élmény a közös munka?
Ez itt egy olyan résztvevői kör volt, ami szenior vezetőkből tevődött össze, egy szakmai szervezet fogta össze őket. Hasonló közegben dolgoztak, hasonló kihívásokkal küzdve, de más és más szervezetben. Nem voltak egymás versenytársai, a légkört ezért nem a versengés, hanem az önzetlen tudásmegosztás és az együttműködés igénye lengte be. A résztvevők tele kíváncsisággal és tanulási vággyal – és nem utolsó sorban alázattal, ami számomra nagyon fontos a közös munkához!
És még egy fontos dolog: többségüknek nagyon megdolgozott a személyisége, képesek a mély önreflexióra. (Ami vezetőként kiemelten fontos, de erről majd egy másik blogposztban)
Mindez így együtt: igazi jutifalat egy fejlesztőszakember számára!
A készülés és a módszertan
Bár a témák, amiket terítékre vettünk, nem voltak számomra újak, nem szeretek összeollózott régi tematikával menni, a copy-paste kevésbé az én módszerem. Sokat adott, hogy pont előtte voltam Sarah Rozenthuler webináriumán, így már az ott tanultakat is be tudtam építeni. Illetve tettem abba energiát – bőven! – hogy a témák feldolgozását megjátékosítsam.
A vezetői helyzetekre szabott ismerkedős bingón túl, volt kérdés-aukció, hideg-meleg játék, sőt kvíz is. És persze sok mozgás: mivel gyönyörű helyen voltunk, több olyan feladat is volt, ami közben kint sétáltak a résztvevők, hol a vezetői identitásuk alapját képező “miértjüket” beszélték át, hol jó gyakorlatokat osztottak meg egymással. Igen, így is lehet fejlődni! Sőt … így lesz igazán jó élmény a tanulás!
A táj Mont Blanc-ban
Lausanne gyönyörű. Már odafele úton lenyűgözött a Mont Blanc látványa, amihez még a tó is hozzájárult. Az egyetemváros és a szállodánk pedig karnyújtásnyira voltak a tótól. A résztvevők is kihasználták a hely adta lehetőséget: egyik nap például ebédszünetben lementek és úsztak egyet a tóban. A délutáni etapon a vizes hajak mutatták, kik vállalták be a csobbanást.
A régi kövek illata
A város tele volt építészeti remekekkel. Én személy szerint imádtam a katedrálist, egyrészt mert a gótikus katedrálisok a gyengéim: a régi kövek illata engem teljesen le tud venni a lábamról. Hogy miért pont az? Talán mert érzem, hogy egy olyan helyen vagyok, amit előttem emberek százezrei koptattak évszázadokon át. Ez ad egy emelkedettséget és valami extra szakralitást a helynek.
A csavarok
Aki ismer engem, tudja rólam, hogy magas az energiaszintem. Ebben a mozgási energia is benne van. Sétáltam egy fél órát oda, majd vissza minden nap. Még akkor is, amikor a nyári kánikula kellős közepén leszakadt az ég. De vannak azok a napok, amik annyira jól sikerülnek, hogy egy elázás sem von le az erejükből. Na ez is egy ilyen nap volt!
És a +1
Hazafelé menet megálltunk Bázelben. Tudtad, hogy ott sokan úszva járnak munkába? A Rajnát kitisztították, és egy svájci innovációnak köszönhetően tudsz venni egy vízhatlan halacskát, amibe bele tudod csomagolni a holmidat, és a ruhádat, és mint egy párnába belekapaszkodva le tudsz csorogni a Rajnán. A kiszállóhelyeken meg jó hangulatú kis krimók várnak. Felejthetetlen élmény volt a Rajnán lebegve várost nézni! Ha arra jársz, ki ne hagyd.
És ez a vezetőfejlesztő program szerencsére még nem ért véget. Norvégiában, a fjordok tőszomszédságban folytatódik. Mondanom sem kell, alig várom: a találkozásokat, az újabb közös tanulási élményeket!
Business, executive, DEI coach, csoport- és teamcoach, szervezetfejlesztő, tréner
*Master Certified Coach, a Nemzetközi Coaching Szövetség (ICF) által mester szinten akkreditált coach
